Ma csak egy gyorsra lesz időm, most értünk haza, mert amióta hajléktalanok vagyunk, felpezsdülni látszik társadalmi életünk: valószínűleg mindenki annyira sajnál bennünket, azért, mert “idegen” helyen kell meghúzni magunkat, hogy a hét hét napjából legalább négyszer van vacsorameghívásunk. Ma is egy ilyen kiruccanáson voltunk és tegnap is oda tartottunk, ezért gyorsan posztoltam egyet és már indultunk is, ezúttal pasim tesójáékhoz.

Nem tudom, mi lehetett az oka, de ismert terepen, a kvázi egy egyenes útszakaszon kétszer tévedtünk el, illetve hajtottunk fel rossz helyen az autópályára. Az első esetben ő volt a vétkes, a másodikban én – legalább is szerinte. SZERINTEM én (az elágazásnál) megjegyeztem, hogy Rotterdam jobbra van (nem Rotterdamba tartottunk), mire ő gyors, Michael Knightos mozdulattal átsorolt jobbra, majd amikor már az autópályán voltunk, jött rá, hogy balra kellett volna menni. Persze ment a morgás, hogy minek beszélek én bele az ő dolgába, holott én csak megjegyeztem, hogy Rotterdam jobbra van. Mondhattam volna azt is, hogy szép időnk van ma, de úgy találtam, hogy ehhez a témáhz mi még túl fiatalok vagyunk. Persze lehet, hogy EGY PILLANATRA megfordult a fejemben, hogy Rotterdam felé kellene venni az irányt, de én egy szóval nem mondtam, hogy forduljon jobbra. Franc se érti a pasikat, legtöbbször, ha csak utalsz bizonyos dolgokra, nem veszik a célzást (“nézd má’, X.Y. is férjhez megy”), most bezzeg egy ki sem mondott gondolatot vesz parancsnak…

Ettől persze mérges lett, amire meg én lettem mérges, úgyhogy mondtam neki, hogy tudod mit, én most már ki sem nyitom a számat.
A kínos csend akár két percig is eltartott az autóban, amikor egyszer csak megszólalt. “Jöttünk (mármint ő, királyi többes ÉS múlt idő) haza biciklin (-val, vel) és láttuk golyócska. Csináltunk fénykép is.”
Mondom, mit láttál?
“Golyócska.” (Én azonnal a kókuszos golyóra gondoltam, mondom magamban mi más lehet akkora hír egy golyócskán, hogy fényképet kell róla csinálni…)
“Milyen golyócskát?”
“Hát tudod, az a madár, ami a gyereket hozza. Abból, a kicsit, golyócska“.
“Ja! Gólyát?”
“Igeeen, mondtuk, golyócska!”
“Az kisgólya.”
“Neeeem, golyócska! Tudod?””
“Tudom.”
“Érted?”
“Értem.”
“Hallod?”
“Hallom.”
“És van róla fényképem is!”
“Ok, mutasd!”
“De hiszen ez egy gém!”
“Azt mondtunk, golyócska!… Tudod? … Hallod? … Érted?…”

Lehet, hogy ez nem gém (bár szerintem majdnem tutira az), de hogy nem gólya, az hétszentség!

Megosztom

Tweet

Oldal ajánlása emailben

X

Címzett: Feladó: Üzenet:

Hasonló bejegyzések:

3 hónappal szülés után dolgozni? Amikor lecseréltem Pasit egy éjszakára Extrém házi tevékenységek Egy anya agya