Nagy nap lesz a holnapi! Először is, megkezdjük, jól megérdemelt három (!) hetes és egy napos szabadságunkat! Azért megérdemelt, mert idén, sőt, egy hónapon belül, már kétszer költöztünk (Fapiacról ki, barátokhoz egy hónapra be). Másodszor, holnap vesszük át új álomotthonunk kulcsát, amire már hetek óta várunk. Végül pedig, abszolválni fogjuk az egy hónapon belül lebonyolított költözések számának világ-, de legalább is Európacsúcsát, ugyanis az elkövetkező két napban még kétszer fogunk is költözni (barátoktól ki, álomotthonba be).

Azt, hogy hogyan is fogjuk logisztikailag lebonyolítani a dolgot, még nem volt időnk kigondolni, de ettől nem is tartok, mukám során szert tettem elegendő tapasztalatra ahhoz, hogy joggal nevezhessem magam logisztikai istennőnek, majd csak lesz valahogy…annyi biztos, hogy szombat este akkor is sütögetni fogunk a kertben, ha havazik!

Irtó gyorsan eltelt ez az öt hét, úgy tűnik nem ment rá a kapcsolatom, sem pasival, sem a barátnőmmel.
Tulajdonképpen ki lehetett bírni az egészet, nem tettünk tönkre, törtünk össze semmit és csak két ujjamról égettem le a lenyomatot a hajvasalómmal.

Holnap megyünk pasi tesójáékhoz Recsiért (macska) is, aki öt hetet náluk üdült, végül az sem torkollot katasztófába, bár az első pár nap nem ment zökkenőmentesen.
Miután ördögűzőt hívtak hozzá, kapott még egy esélyt és az utóbi hetekben már annyira otthon érezte magát, hogy az akváriumbúl, annak tetejét kinyitva, majd gondosan visszacsukva azt, kiszolgálta magát és kedvére falatozott a díszhalakból… Hogy ő mit fog szólni a költözködéshez, az még kérdéses.

Recsi váratlan érkezése miatt már holnap az új házban alszunk, amit persze nem bánunk.

Péntek hajnalban délelőtt meg jön pasi apukája, hogy kifesse és kitapétázza az egész kéglit, ahogy szokta, egy fél óra alatt.

A költözködés, festés, tapétázás gépezete tehát beindul, én meg egy időre beszűntetem aktív alkotói tevékenységemet, hogy teljes erőbedobással berendezzem új életünket és gyűjtsek minél több anyagot a szabi ideje alatt!

A fészbúkos Fapiacon majd jelentkezem olykor-olykor, ha a helyzet úgy kívánja, nehogy elfelejtsetek!