Csibe barátnőm, aki nélkül a csütörtöki csajos este elképzelhetetlen lenne, mesélte, hogy egyik kolléganője meghívta magához egy, nos, másmilyen csajos estére. Nem csak őt, több másik hölgyismerősét is.
Az esemény a már jól ismert (és remekül bevált) Tupperware, vagy Avon termékeit bemutató női esték mintájára szerveződött. Van egy háziasszony, aki vállalja, hogy az ismeretek terjesztése (és némi repiajándék) fejében, feláldozza egyébként békés hajlékát (és konyhaasztalát) a direktmarketing ezen, méltán népszerű formájának oltárán.
Csibét tehát egy ilyen estére invitálták, azon apró különbséggel, hogy ez esetben nem vákuumosan lezárható műanyag edényeket, sem agyagpakolást, sem szemránckrémet, sem pedig örök életet és fiatalságot ígérő termékeket népszerűsítettek, hanem olyasmit, amiről a legtöbb úrinő, csak pironkodva mer beszélni, ha mer egyáltalán: erotikus termékek teljes tárházát.
Mivel még soha nem vett részt ilyesmin és hajtotta a kiváncsisága, örömmel benevezett a buliba, hiszen sok veszítenivalója nincs, legfeljebb végül nem vesz semmit.
Az eseményen több hölgy is részt vett, (majdnem) 30-tól felfelé (persze nem volt korhoz kötve a dolog, talán éppen csak alsó korhatáros volt a buli).
Volt köztük mindenféle: szingli, kapcsolatban élő, elvált, tisztes családanya, egyedülálló anyuka.
Mindenki feszült érdeklődéssel várta a kezdést, a legtöbben, csakúgy, mint Csibe, szűzek még a témában, persze volt közöttük tapasztaltabb, visszaeső bűnöző is, aki kente-vágta a dolgokat.
A termékismertető hölgy nagyon komolyan és tekintélyt parancsolóan vonult be gurulós bőröndjével (és mind a 40 kilójával) a nappaliba. Érekezése után pedig egy kötetlen csajos csevej közben pakolta ki teljes árukészletét a konyhaasztalra. Szisztematikusan, jobbról balra haladva, a lazától az egészen zavarbaejtő kategóriáig.
Végül bemutatkozott. 27 éves (ezzel a csapat legifjabb tagja), 3 (!) gyermek boldog édesanyja, nem mellesleg magánbölcsi tulajdonos. Illetve, ahogy Hollandiában nevezik, “vendégszülő”. Valaki, aki mások gyermekeinek ellátásának és nevelésének szentenli az életét. És nem utolsó sorban saját házát.
Mint látjuk, másodállásban pedig erotikus termékmenedzser. Teljes az élete.
A termékek szemérmesen sorakoztak az asztalon, nyugodtan lehetett nézegetni, megfogni, megszagolni, megkóstolni, ezt-azt kipróbálni (természetesen nem mindent).
Jobb oldalon a szolidabb termékek, zselék, krémek, púderek, kártyák, parfümök, testfestékek. Csibe jó tanonchoz méltóan mindent megszemlélt, felkent (kézfejre!) megszagolt, megkóstolt. És csak ámult és bámult, hogy mennyi minden került már e téren a piacra (hogy csak egyet említsek, a filctollnak álcázott, nos, parfüm, amit nem nyakra kell fújni).
Aztán kézbe lehetett venni a többi, mondjuk úgy, elemmel üzemeltethető segédeszközt is.
Fent említett hölgy, a visszaeső, aki abszolút nem érezte kellemetlennek a helyzetet a termékmenedzser asszony rövidke bemutatóját kiegészítve, önzetlenül (de leginkább kéretlenül) osztotta meg saját, értékes tapasztalatait.
Például, hogy sok olyan termék van már a piacon, aminek legalább 300 különböző programja van. Ami persze jó, ha az ember a változatosság híve, de ha például a “klasszikus” rezgés funkció a számára a legkellemesebb, érdemes odafigyelni arra, hogy az a több száz program közül az első legyen. Különben eltart egy ideig, mire a saját kedvencéhez ér az ember (lánya). Mert addig kell léptetni őket, amig a kívánt frekvencián nem, hát, rezegnek. Őt idézem – ezek a ketyerék úgy működnek, mint a karácsonyfaizzók. Ha az ember kedvence pedig a 300-ból a kétszázkilencvenedik, ott ette meg a fene az egészet.
Csibe meg fuldokolt a röhögéstől. Főleg, amikor ugyanezen hölgy elárulta annak a titkát, hogy hogyan tudja az ember (lánya) a számára legtökéletesebb darabot kiválasztani. Nem nagy ördöngősség, egyszerűen az orrod hegyéhez kell tartani (nyilván működés közben), mert ott van a legtöbb hasonló idegvégződés hogy mihez hasonló, azt mindenki fantáziájára bízom. Tüsszentesz, megveszed. Ennyi.
Azt hiszem, Csibe itt feküdt ki majdnem végleg, amikor a termékmenedzsernek is sikerült szóhoz jutnia.
Ő, jól átgondolt marketingstratégiájával az édesanyákat célozta meg leginkább, legalább is, ami a csoki izű testfesték népszerűsítését illeti. Elmondta, ennél a terméknél finomabb csokoládé a világon nincs. És mivel még bio (!) is, nyugodtan adhatjuk gyerekeinkek a fagyira. Öntetként. Ez ám a termékkapcsolás! Már csak az lett volna gyanús, ha egy másik gurulós bőröndből fagyiskanalakat vett volna elő, “ha már úgyis együtt vagyunk” alapon.
Nem tette, helyette tovább ismertetett a kenhető termékek kategóriájában.
Az univerzális síkosítóról tartott kiselőadást. Mert amelett, hogy se színe, se szaga, se kellemetlen íze nincs, még (micsoda meglepetés) bio is! És rendeltetés szerű használatán kívül minden női táska elengedhetetlen kelléke kellene, hogy legyen. Mert tökéletesen alkalmazható szájfényként, de ugyanúgy nyikorgó ajtók megkenésére is. Mindemellett ő teljes lelki nyugalommal alkalmazza kislánya ekcémás viszketésének csillapítására, szúnyogcsípésre, horzsolásra, esetleg, ha a gyereknek túlságosan szállna a haja, mindenkit megnyugtatott, a termék ezen probléma gyors orvoslására is tökéletesen alkalmas. Végül is. Biztos nem néznek furán a tanítónénik, amikor anyuka iskolakezdés előtt gyorsan előrántja a tubust a táskájából és bekeni a gyerek fejét síkosítóval.
Ezek után egy dolgot megfogadtam: ha majd aktuális lesz a téma és a bölcsi helyett inkább “vendégszülőknél” helyezzük el a gyerekünket, az elbeszélgetéskor biztosan rá fogok kérdezni, hogy milyen csokiöntetet szervíroznak a gyerekek fagyijához.
És hogy Csibe vett-e valamit? Ezúttal nem tüsszentett. Ki tudja, talán legközelebb…
