Amikor megvettük a házat, Pasi megfogadta, hogy még jobban odafigyel majd a kiadásainkra. Műgonddal válogatta hónapokon keresztül a kábeltévé-, internet-, telefonszolgáltatókat, átvizsgálta az összes biztosító összes ajánlatát, és alapos piackutatást végzett a gáz- és áramszolgáltatók körében, lefedve minden elképzelhető eshetőséget az életünkben. Kikutatta, mennyibe kerül a kis vaskályhánkkal (fával) tüzelni, mennyibe kerül a tűzifa és mennyit lehet azzal megspórolni a fűtésszámlán. Ilyenkor persze nem lehet hozzászólni sem, mert “Putyikam, nem látod, hogy sokat munka?”. Mert ő tényleg megszállottan dolgozott, azért, hogy minimálisra szorítsuk a kiadásainkat, mégis a lehető legnagyobb kényelemben éljünk tovább, mert hát a bölcsire gyűjteni kell, mert az itt borzasztó drága (ez volt legfőbb indoka legalább is, amitől én persze olvadozni kezdtem és gondolkodás nélkül egyeztem bele minden változtatásba. A dolog nyilván nem fajult tettlegességig, még milőtt bárki a keresztelő részletei után kezdene érdeklődni).

Pasi ezen igyekezete által került kis családunkba Tóni, az okostermosztát. Tónira alig három hónapot kellett várnunk (de a várakozás minden perce megérte! – mondaná Pasi), mert Tóni nem hoz szégyent megálmodójára, Tóni tényleg baromi okos.
Kezdjük azzal, hogy ő nem csak amolyan mezei termosztát, neki érintőképernyője van. Aki a blogból (és személyesen) kicsit is ismeri Pasit, az egytérthet velem abban, hogy valószínűleg ez az apró részlet győzte meg végleg arról, hogy Tónit beengedjük az életünkbe. És természetesen az, hogy okostelefonnal, házon kívülről is üzemeltethető. Ezzel a háztartásunkban található, okostelefonnal, akár több ezer kilométeres távból is irányítható készülékek száma megint csak emelkedett. Mert ami árammal és/vagy aksival, elemmel működik, (érintő)képernyője van és operációs rendszere, az a termék Pasi szemében már önmagában is csak jó lehet.

Tóni tehát egy pár hete megérkezett, én pedig meghallgathattam és megtekinthettem Pasi több órás szemléltető prezentációját Tóniról, amit végül kibővített, a számomra előkészített, testreszabott elméleti és gyakorlati kérdésekkel és feladatokkal, hogy ellenőrizze, valóban odafigyeltem-e arra, amit mond és rendeltetésének megfelelően (és tisztelettel) fogom-e használni Tónit, vagy csak bólogattam, hogy minél hamarabb megszabaduljak tőle. A vizsgát sikeresen teljesítettem egyébként.

De térjünk vissza Tónihoz magához, mert ő nem csak, hogy kimeríti az összes, Pasi által támasztott előírást, még felül is szárnyalja azokat.
Ő ugyanis az aktuális óraálláson és lakásban mért hőmérsékleten kívül információt szolgáltat például a jelenlegi és elkövetkező hét napban várható meteorológiai viszonyokról is. Okos. Mit okos? Tóni egy zseni! Mert így könnyedén át tudjuk programozni, a 10 évre, előre beállított kívánt hőfokot a lakásban (a nap különböző szakától függően), mitöbb, azt is, hogy mikor megyünk üdülni – tehát nem tartózkodunk otthonunkban, vagyis nem kell fűteni.

Tóni képes e-mailt fogadni. Hogy ez milyen módon járul hozzá a mi fűtésszámlánk minimalizálásához, még nem tudom.

Tóni továbbá mindig a legfrissebb hírekkel jelentkezik az összes autópálya és főút minden, már reménytelen méreteket öltött, valamint még éppen kialakulóban lévő dugójáról. Megint csak hasznos információ. Javasolni fogom Tóni megálmodójának, hogy az aktuális tőzsdeinformációt is tegyék elérhetővé, esetleg szereljenek bele egy mozgásérzékelőt, hogy reggel, amikor az ember félálomban eltántorog mellette, egy kellemes csevej mellett kortyolgathassa el életmentő kávéját, így mégis jobban indul a nap…

Fent említett összes jó tualjdonsága mellett, kénytelen vagyok megemlíteni Tóni árnyékosabb oldalát is. Ő ugyanis érintőképernyőjén könyörtelenül az ember képébe vágja, hogy hány watt áramot, vagy hány köbméter gázt fogyasztunk éppen.

Ez önmagában nem tragédia. Pasival kombinálva talán inkább kellemetlen.
Amióta Tóni befúrta magát meghitt magánéletünkbe, nincs egy perc nyugtom sem.
Kezdjük azzal, hogy Pasi egy lámpa használatát engedélyezi egyszerre, vagyis minden este gyertyafényben vacsorázunk.
Csalni azt nem lehet, mert Tóni rögzíti az egész napi fogyasztást, amiről órára lebontva képes jelenteni mind kW/h-ban, mind m3-ben, mind euróban az áram- és gázfogyasztásunk mértékét. Pasi első dolga, amikor hazaér, hogy ellenőrizze Tóni összes statisztikáját, aki pedig lelkesen köpi ki a nap összes adatát Pasi egyetlen kérésére, aki, amint bármi rendelleneset észlel, nekem szegezi a kérdést, hogy mi is történt tulajdonképpen a háztartásunkban este fél hat és hat között (amikor mondjuk bekapcsolom a tűzhelyt, hogy vacsorát főzzek neki, vagy a fűtést, hogy fagypont fölé emelkedjen a hőmérséklet házon belül).
Amikor pedig azt mondja neki az ember, hogy „te, láttad, mennyi gáz fogyott ma? Mert a fűtés ment egész nap, úgy tűnik elfelejtetted átprogramozni reggel, mielőtt (utolsóként) munkába indultál“, akkor egy „megesik az ilyesmi“-vel nyugtázza a dolgot és gyorsan, tüntetőleg lekapcsol egy lámpát, ami szerinte feleslegesen ég, majd megvetően néz rám, ezzel is hangsúlyozva az ő öko- és költségtudatosságát az én gondatlanságommal szemben és remélve, hogy ezzel elterelheti a figyelmet saját botlásáról.

Mindemellett többször megkért már, hogy egyszerre egy lapon főzzek, mert amint felkapcsolom a másodikat, Tóni statisztikái az egekbe szöknek. És Tóni meg Pasi nem jó kombináció. Amint a statisztikák a Pasi által állított norma fölé kúsznak, azonnal a nyomomban van. (Elképzelhetőnek tartom, hogy Tóni smsben/ e-mailben értesíti, ha úgy tetszik, súg be neki, az ő értékrendjükben illegális tevékenységeimről.)

Nyugodt főzőcskézés tehát nincs már. Ha a hűtőből szedegetem elő a hozzávalókat, Pasi rögtön a sarkamban, finoman emlékeztet, hogy ne sokadozzak hosszasan a nyitott hűtőajtó előtt, mert az idő áram, az áram meg pénz és emlékezzek igen, tudom, bölcsire gyűjtünk meg egyetemre és kelengyére (még meg sem fogant) porontyunk számára.

Aztán persze ott van a többi háztartásigép. Kezdjük a mosogatógéppel. Eddig soha nem volt ilyenem. Micsoda áldás! A Fapiacion általában az mosogatott, aki aznap nem főzött. Mondanom sem kell, hogy mindketten, mint a csendesőrültek rohantunk haza munka után, mert, aki hamarabb otthon van, az hamarabb kezd főzni, és ezáltal fel is van mentve a mosgatás alól. Azt meg mindketten utáljuk. Így nem egyszer, ha véletlenül egyszerre értünk haza, gáncsoltuk ki egymást a bejárati ajtóban, csak azért, hogy a másiknak kelljen mosogatnia.
Pasi természetesen már kilátásba helyezte a mosogatógép esetleges ritkább használatát. Mert (emlékszünk még?) bölcsire gyűjtünk…
Csakúgy, mint a mosógépét. Na, ekkor azért felröhögtem. Elképzeltem, amint szombat reggelente a szennyest batyuba kötöm, átkocogok Hippinéhez és együtt megyünk a közeli folyóhoz mosni.

És akkor a fűtésről még nem is beszéltem. Attól eltekintve, hogy csak ünnepnapokon (és persze nyáron) van a házunkban több, mint 18 fok, van ugye a cuki kis kályhánk, amivel Pasi szerint egy vagyont spórolhatunk meg a fűtésszámlán.
A kályhában való tüzelés különben is hangulatos, romantikus. Nyáron már alig vártuk, hogy begyújthassunk. Úgy képzeltük, romantikusan összebújva ücsörgünk majd a kályha ropogó tüze előtt, míg kint tombol a hóvihar, halk jazz zene szól, poharunkban egy jóféle vörösbor, esetleg rumos kakaó.
Nos, a valóság ennek szöges ellentéte. Egyrészt a kályhát nehéz begyújtani, ha kint szélcsend van, vagy nagyon fúj a szél. Tekintve, hogy a két állapot között átmenet egészen egyszerűen nincs, általában már ennél a lépésnél elhagyja egy pár diszkrét, akár káromkodásnak is felfogható, fogak között szűrt keresetlen szó Pasi száját. Ha végül mégis sikerül egy ici-pici szikrát csiholnia, vadul elkezdi a kályhába hajigálni a költözködésből visszamaradt kartondobozok fecnijeit. Rám nem hallgat, mert én már az első eset után megmondtam, hogy a sok papír füstöl. Visszafelé. A nappaliba. Ez persze részletkérdés. Amikor már olyan füst van a házban, hogy még a növények is spontán füstmérgezést kapnak, Pasi válasza a problémára a lakásban található összes nyílászáró egyszerre történő kinyitása. Tehát, az a fél fok, amit sikerült kicsikarni a kályhából, a házban azelőtt tartózkodó másik 18 társaságában szempillantás alatt távozik kifelé.
Ilyenkor két megoldás lehetséges, vagy becsuk ismét minden ajtót, ablakot és rádob még egy felaprított kartondobozt a tűzre (hiszen vészhelyzet és a kályhával való fűtés esetén a padlóban elhelyezett fénysor és fejre erősíthető bányászlámpa úgyis segíti a tájékozódást), vagy odakullog Tónihoz és bekapcsolja a központi fűtést. Ez általában csak akkor történik meg, ha már nem tudjuk mozgatni a hidegtől elgémberedett végtagjainkat. Mert mi ugye spórolunk. Így Pasi lelkiismerete legalább tiszta.
Amit meg Tóni megtakarít nekünk azt valószínű új függönyökre és évente minimum háromszor szükséges festésre kell majd költenünk, de ez Pasit egyelőre még nem aggasztja.

 

Köszönöm, hogy betértél a Fapiacra! Ha tetszett az írás és nem szeretnél lemaradni a legújabb bejegyzésekről és egyéb apró sztorikról, csatlakozz a blog Facebook oldalához is!