Fapiacról kertvárosba

Rajtaütés a Kertvárosban

Mondom, nálunk mindig történik valami! Vasárnap délutáni édeskettesünket, és a karácsonyi készülődést például egy igen szokatlan jelenet zavarta meg. Az úgy volt, hogy Pasi “kimenőt kapott” és elment mulatni országos jóbarátjával. Éjszakára náluk is maradt, mert – mit szépítsük a dolgot – ők ilyenkor nem Bambival szoktak koccintani. A lelkére kötöttem, hogy csak óvatosan duhajkodjanak […] Tovább

Amikor lecseréltem Pasit egy éjszakára

Nem kell megijedni, csak egyetlen éjszakáról volt szó! És nem jelentett semmit! És közben végig rá gondoltam! Oké, talán nem végig, de azért gyakran eszembe jutott. És talán jelentett is valamit az az éjszaka, talán nagyon is sokat.   Egy éjszakára ugyanis tényleg lecseréltem Pasit. Pontosabban, itthon hagytam. Azért, hogy a csajos estét megtoldhassuk a […] Tovább

Kertvárosi etikett

Már nagyon régen meséltem Dirksnéről. Nem is volt igazán miről, amióta ismét dolgozunk, hétköznap szinte alig vagyunk itthon úgy, hogy még belefussunk, hétvégen pedig látogatói egymásnak adják a kilincset. Hétvégente átkiabál néha a kerítés felett, amikor hallja, hogy éppen a kertben ügyködünk. Hogy vagyunk, mi újság, egyszer kávéznunk kellene… Egyszer kellene. Ezzel tartozunk még neki. […] Tovább

Szelek szárnyán - egyéni felfogásban

A hétvégén végképp felavattuk az új házat, először fogadtunk látogatókat külföldről (akik nem családtagok). Gimis barátnőm, Orsi és a barátja, Jorge jöttek hozánk Londonból. Azt kell mondjam, isteni hétvégénk volt, olyan volt, mintha mi magunk is szabin lettünk volna, olyan helyeken jártunk, ahol ezelőtt sosem és olyan dolgokat csináltunk, amiket ezelőtt sosem próbáltunk. Minden, ami […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!