Most arról fogok mesélni nektek, amit nemrégiben hallottam egy barátnőmtől, akinek a barátnője Koppenhágában él. (Tudom, sem Pasi, sem Dirksné, sem a Hippiék, olyan is lesz majd, ígérem!)
Miután kibeszéltük, hogy hogy van a lány, hogy tetszik neki az új munka, hogy tetszik neki Koppenhága, barátnőmnek eszébe jutott még valami.
“Tudod, mit csinálnak a dán anyukák a gyerekeikkel?” Hangzott a kérdés. “Nem tudom, rövidgyatyában és pólóban taszítják őket a szabadba télvíz idején?” Gondoltam, nem lehet olyan nagy a különbség Dánia és Hollandia között, ami még ki tudná csapni a biztosítékot bennünk, kelet-európaiakban, akiket anyukáink télen gondosan overálba, sakába, sálba bugyoláltak úgy, hogy mozdulni is alig tudtunk (a szánkóra legalább is daruval kellett felvontatni bennünket), akiknek még egy valamivel hűvösebb nyári napon is sapkát kellett húznunk és 17 éves korunkig hálózsákban aludnunk, nehogy lerúgjuk a takarót éjszaka és tüdőgyulladást kapjunk.
Nem jött be a tippem.
A helyes válasz sokaknak valószínűleg nem hír, rám a meglepetés erejével hatott. A dán anyukák ugyanis az utcán hagyják a gyerekeiket babakocsikban szunyókálni.
Nyilván nem az otthonaik előtt, mert sajnálnák a pénzt gyerekszobára. Nem, viszont boltok, cukrászdák, edzőtermek előtt például sorakoznak a babakocsik.
Vagyis amíg anyuka bevásárol az esti vacsorához, a gyerek kint mókol a babakocsiban. És nem egy anyuka/ apuka teszi ezt, hanem gyakorlatilag az összes. Tehát egy közért előtti mindennapos látvány: sok-sok babakocsi, benne sok-sok békésen szunyókáló gyerkőccel.
Vagyis senki nem fél attól, hogy, míg ő a boltban válogatja a pelusokat, popsikrémet, kenyeret, felvágottat, bárkiben felmerülne akár az ötlet halovány szikrája is, hogy elkösse a babakocsit – gyerekestül. Najó, a babakocsi elkötésének veszélye mégis felmerül az emberekben, hiszen a járgányokat azért rendesen lelakatolják.
Gondolhatnánk, hogy micsoda gondatlanságot követnek ők el, naponta akár több alkalommal is, pedig az egésznek nagyon egyszerű magyarázata van: a dán szülők (illetve a skandinávok úgy általában) azt vallják, hogy a szabad levegőn alvás erősíti a gyerekek immunrendszerét.
Ez persze valószínűleg csak Skandináviában lehetséges. Már nem a szabad levegőn alvás, hanem az, hogy a szülők gyerekeiket közterületen is hagyják aludni, anélkül, hogy például elrabolnák a porontyokat.
Mert képzeljük csak el! Mi vajon nyugodt szívvel hagynánk a gyerekünket babakocsiban a sarki Aranka cukrászda előtt, miközben teljes lelki nyugalommal fogyasztjuk el képviselőfánkunkat, francia krémesünket, lúdláb tortánkat egy kis haboskakaóval, miközben barátnőnkkel kitárgyaljuk az összes játszótéri pletykát? Esetleg az edzőterem előtt, miközben ledolgozzuk a cukrászdai kiruccanásunk során bevitt kalóriákat? Azt is nehezen állíthatjuk, hogy jót tesz a szabad levegő a gyerekünk immunrendszerének Budapest belvárosában például. Pláne, ha azt vesszük, hogy valószínűleg egy szempillantás alatt kötnék el a babakocsit. Gyerekestül.
A dán szülők ezzel szemben semmilyen bűntudatot nem éreznek, amikor gyerkeiket a babakocsiban hagyják szunyókálni az utcán, amikor nekik éppen valahová be kell menniük. Miért is tennék, náluk ez így természetes. A remek közbiztonság mellett azzal is érvelnek egyébként, hogy mindenkinek jobb ez, mint egy alvó gyereket kirángatni a babakocsiból és az ő ordításával borzolni a kedélyeket. (Azon mondjuk egy mosoly kíséretében elgondolkodtam, hogy van-e arról statisztika Dániában, hogy hány gyereket cserélnek véletlenül össze éves szinten Pasi kaliberű kezdő apukák például.) Nekem tetsuik ez, szerintem egész bájos. Ott, ahol ez valószínűleg pont olyan normális dolog, mint nálunk a kutyát a közért előtt hagyni és igen tiszteletre méltó, hogy lehetséges. (Itt persze nem vonok semmilyen párhuzamot egy gyerek és egy kutya között, sőt, azt sem állítom, hogy egy közért előtt ellopott kutyáért nem kár. Még mielőtt bárki fejemet venné érzéketlenség miatt!)
Mint ahogyan nálunk, a Kertvárosban is teljesen magától értetődő szokás a ház előtt hagyni a babakocsit (igaz üresen), a gyerek kisbiciklijét, rollerét, görkorcsolyáját anélkül, hogy az első random járókelő elemelné azt.
Azt azért mégis kétlem, hogy bármelyik ősholland szülőnek eszébe jutna megpróbálni mindezt egy idegen helyen. Bár erről inkább csak ködös elképzeléseim vannak.
Volt viszont egy dán nőszemély (egy színésznő, bizonyos Anette Sorensen), akinek nem volt ilyen egyértelmű, hogy ami otthon normális, az a tengerentúlon talán nem annyira. A hölgy ugyanis a 90-es évek végén New Yorkban üdült férjével és (magam sem értem, hogyan) azt gondolta, hogy ott pont olyan normális dolog egy 14 hónapos gyereket az objektum előtt hagyni babakocsiban, mint Dániában.
Így ő lazán leparkolta a gyerekét egy étterem előtt, majd betért kedvesével, hogy ott elfogysszon egy italt. Mondanom sem kell, hogy dolga végeztével nem találta a gyereket ott, ahol hagyta.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a kislányt nem notórius gyermekkereskedők emelték el, hanem a helyi gyermekjóléti szolgálat, akiket az étterem személyzete értesített, amikor meglátták, hogy őrizetlenül szunyókál az east village-i utcán az étterem előtt. Mitöbb, az anyát le is csukták gondatlanságért. Néhány napos hercehurca után szabadon engedték és visszakapta a gyereket, meg kapott mellé hideget, meleget, egy bírósági idézést és egy vaskos bírságot.
A dán anyukának végül sikerült saját előnyére fordítania a dolgot, két évvel későb ugyanis perre vitte az ügyet és, mivel New York nem tudott mit felmutatni a nő érvelésével szemben, miszerint ez így szokás Dániában, egy 60.000 dolláros kártérítést ítéltek neki (aki – amennyiben hihetünk a híreknek – nem először járt az országban) és partnerének, aki nem mellesleg évek óta New Yorkban él, mitöbb, amerikai állampolgár, a traumáért, amit a gyermeküktől való 4 napos távollét okozott nekik.
Ha azt gondolnánk, hogy ilyen észlényből is csak egy rohangál a planétán, nagyot tévedünk. 2011-ben ugyanis egy svéd nő nyert hasonló pert Massachusettsben.
Volt. Ennyi bevándorló mellett már nem hagynám ott a gyerekemet.
Talán azért, mert itt Koppenhágában sokkal nagyobb a közbiztonság. És alapvetően nem attól kellene félni, hogy ne tehesd le a gyereked, mert elviszi valaki. Meg nincs szüksége senkinek a másik gyerekére, mert annyit szül, vagy fogad örökbe, amennyit akar.
És a cikk írója meg elgondolkodhatna, hogy mit okoz egy ilyen megosztással. Kinek kell, hogy idejöjjenek olyanok, akik meg elvinnék? Még reklámot is csinál neki.
A dologban talán nem annyira a kint alvás a meglepő (teljesen elképzelhetőnek tartom, hogy, ha jól fel vannak öltöztetve, kimondottan jót tehet a gyerekeknek a friss levegő).
Ami meglepő és szerintem tiszteletre méltó, hogy a szülők nyugodt szívvel kint hagyhatják a gyerekeket az utcán. Ott, ahol jó a közbiztonság, nincs is ezzel baj. Mi pedig csak csodálkozunk, hogy ilyen is van 🙂
Igen, érkeztek hasonló reakciók. Olyanoktól is, akik Dániában éltek/ élnek. Ezt egy Koppenhágában élő ismerősöm mesélte. Rákerestem, az interneten több bevándorló tesz erről említést különböző blogposztokban.
Itt, Hollandiában is vannak olyan bölcsik, ahol kint alszanak (nem közterületen:) )a gyerekek, tény, hogy nem ez a jellemző.
A 70-es években kiadott “Anyák könyve” még kifejezetten ajánlotta a levegőn altatást. Megjegyzem, elsőszülöttem sírós baba volt, ha egy kis csendet akartam, lecipelhettem a harmadikról, betettem a babakocsiba és irány a park vagy a bevásárlás, édesdeden végigaludt 2-3 órát. Kisvárosban éltünk, nyugodtan kinthagytam a kisebb boltok előtt pár percre. Ezekbe persze be se fért volna a babakocsi. Volt egy üzletház, ott a földszinten egy kedves eladó, ő figyelt addig is, amíg felmentem valamiért az emeletre.
Viszont Bp-en ez eszembe se jutott volna. Volt egy eset a 80-as években, amikor a Majakovszkij (ma Király) utcából elloptak egy gyereket és hetekig keresték, a tévé is foglalkozott vele, no ez megmaradt bennem.
Szerintem Dánia, nem Skandinávia!
Kb 25 éve még nálunk is az utcán maradhattak a bébik a babakocsiban. 15 éve pedig még a hideg őszi napokon is sok bölcsi udvarán lehetett látni, hogy jól beöltöztetett és betakart kismókusok édesdeden szunyókáltak :).
Jó pár évtizede /38éve/ a nagyobb unokaöcsém,aki decemberben született,az egész napot kinn aludt a babakocsiban, csak szoptatáskor vitte be az anyja a teraszról.Igaz az egy zárt udvarú ház volt.
Számomra ez meglepő. 😀 Én ugyanis Koppenhágától 100 km-re élek, Svédországban. Itt is az a szokás, hogy a gyerek kint alszik a levegőn, az óvodában a babaágyak kint vannak az udvaron, és ott alszanak. Az anyukák rengeteget sétálnak velük. De sose láttam olyat, hogy egy is magára hagyta volna a gyereket.