Nem szokványos poszttal jelentkezem. Sajnos.
A segitségetekre van szükség, nagyon. Még mielőtt dühösen bezárnátok ezt a bejgyzést és ingerülten megállapítanátok, hogy én is beálltam a sorba, szeretném leszögezni, hogy nem anyagi jellegű segítségre van szükség, hanem a Ti ötleteitekre, tapasztalataitoka.

Egyik legjobb barátnőm bátyjáról, Naushadról van szó.
Naushad küzd, az életéért, 13 éve. Akkor kezdődött minden. Addig egy életerős, vagány fiú volt, akiért döglöttek a csajok. Egy délután összeesett, kórházba került, a vizsgálatok során pedig gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy baj van. Hatalmas baj. Úgy hivják, leukémia.

Nem adtak neki sok esélyt, de Naushad hitt és küzdött. Azt mondták, egy dolog mentheti csak meg, a csontvelőtranszplantáció. Szerencséjük volt, mert húguk, a család 3 gyerékenek legfiatalabbika (a picurka, aki ezen a régi képen a kosárból pislog kifelé), megfelelő donornak bizonyult.

A műtét megvolt, a transzplantáció sikeres.

Az operáció után fél évvel egy (RS vírus-okozta) tüdőgyulladás miatt 4 napig volt kómában. Néhány hónappal később kilökődött a mája. 3 év múlva a belei. 3,5 fél évvel a transzplantáció után a nyálmirigyei. 4 évvel az életmentő transzplantációt követően pedig bőrbetegsége lett, aminek következménye, hogy mostanra pigmentfoltos a bőre mindenhol (ami egy ilyen Jackson kölyök esetében még szembetűnőbb).

A transzplantáció után 8 évvel (2009-ben)  derült ki, hogy a jobb tüdeje komolyan megroncsolódott a kemoterápia és a két, teljes testre kiterjedő sugárkezelés miatt. Ekkor derült ki az is, hogy a károsodás miatt egy makacs baktérium, a Pseudomonas Aeroginosa fészkelte be magát a tüdejébe.

Megint néhány hónappal később szeptikus sokkot (vérmérgezést) kapott, amiből csak egy, egyenesen a szívbe adott adrenalin injekcióval tudták kihozni. A sokkot a tüdejében lévő baktérium okozta. 1 hónappal később újabb sokk.

Ismét egy hónappal később ismét kórház: mexikói influenza (H1N1).

Ettől fogva évente átlag kétszer-háromszor került kórházba, olykor hetekre, a tüdeje miatt.

Naushadot 10 rákmentes év után végül “gyógyultnak” (legalább is rákmentesnek) nyilvánították.

A 10. évfordulót nagyban ünnepeltük. Úgy, mint valami kerek születésnapot. És nem is csoda, hosszú küzdelem után ezen a napon kapott egy új esélyt az élettől. Ez a dátum lett Naushad második, mégis fontosabbik születésnapja. Pedig akkor még 30 sem volt.

10 keserves, küzdelemmel teli, sokszor a lélegzet visszafojtásával töltött év után végre megkönnyebbülhetett a család és a barátok. Részben. Mert nem adják olyan könnyen a gyógyulást. A sok kezelés, kemo, sugár és a számtalan többi méreg (ami kellett ahhoz, hogy idáig életben maradhasson) megtépázták a testét. Tönkrementek a térdízületei, kb. 40 kilót nyom, és úgy általában idősebbnek néz ki, mint a saját nagypapájuk. De él és ő nagyon örül ennek. A családdal és a barátokkal együtt. Amióta ismerem, nem láttam letörtnek, szomorúnak.

Mint leírtam, a kezelésektől krónikusan legyengült a szervezete. Rendesen enni, hízni nem tud. A járással mostanra szerencsére nincs problémája, miután mindkét térdét megműtötték, protézist kapott.

De miért is a segélykiáltás? Az utóbbi időben rendszeresen (havonta – 2 havonta) visszatér a tüdőgyulladása. És minden alkalommal ugyanaz a forgatókönyv: kórház, antibiotikum, hetek a kórházban. A baktériumot nem tudják kiűzni a tüdejéből. Ami ennél is rosszabb, hogy az utolsó antibiotikumos lehetőséget múlt héten lőtték el nála. Mint kiderült, az összes, piacon (vagy klinikai teszt fázisában) lévő antibiotikum ellen immúnis lett az évek során. Tehát adhatnak neki gyógyszert, de azzal már nem érnek el semmit, a baktérium kőkeményen ragaszkodik a tüdejéhez.

Szóba került a tüdőtranszplantáció lehetősége, amit rövid utánajárás után teljesen kizártak, mivel a veséi és mája olyannyira károsodtak a transzplantáció és kezelések során, hogy egy újabb (ezúttal tüdő) transzplantációt követő gyógyszeres kezelést egész egyszerűen nem bírna már.

Sakk-matt. Az orvosok átnyújtották neki az általuk szignózott halálos ítéletet. Game over. Azt mondták, nincs mit tenni. A modern (nyugati) orvostudomány zátonyra futott.

Kis szerencsével az idei Karácsonyt még megérheti. Ezt is mondták neki. Széttárt karokkal néznek rá és azt mondják, ennyi volt, ennyit tudtunk tenni.

És ez felfoghatatlan. A tudat, hogy egy ilyen fiatal, sok megpróbáltatáson átment sráccal, valakivel, akinek a kitartását, a bizakodását és alázatát egyetemen kellene tanítani, a rák túlélését követően egy baktérium végezzen! Érthetetlen. Mert Naushadnak nem jött még el az ideje! És biztosan tudom, hogy van valahol valami, ami segíthet rajta!

Ma este küldte el e-mailben a kórtörténetét. Könnybe lábadt a szemem, amikor olvastam. Amit ide leírtam, az nagyjából a fele annak, amit ő leírt.

Erről lenne szó. Nem pénzadományról, nem peticióról, hanem ötletekről, tapasztalatokról, javaslatokról, segíségről. Bármi, amiről azt gondoljátok, segíthet, ha csak egy ötlet is, azt szívesen látjuk.

Sok vesztegetni való idő nincs, ha bárkinek bármi eszébe jut, kérlek benneteket, küldjétek a fapiacblog@gmail.com e-mailre, vagy lépjetek kapcsolatba velem a Facebookon.

És kérek mindenkit, ha ötletetek nincs is, segítsetek egy megosztással, áletet menthet!