Van itt, a holland tévében egy társkereső műsor. Most mondhatnám, hogy engem aztán tényleg nem lep már meg semmi, de nem mondom, mert, amikor azt hiszem, hogy nincs már a világon semmi, amivel überelni lehetne egy-egy valóságshow színvonalát (természetesen negatív irányba), valamilyen elvetemült producernek mégis sikerül annyi éjszakát átforgolódnia álmatlanul, hogy kisüljön belőle valami, ami az őszinte megütközésen kívül maximum egy barbár rivallást tud még kiváltani belőlem.

Na, ILYEN valóságshow az Ádám keresi Évát is. A dolog “valóság” tartalmáról teljesen meggyőznöm magam még nem sikerült ugyan, de az ötlet már önmagában elég volt ahhoz, hogy az első adást csak infúzióra kötve tudjam végignézni. Mert ezt végig kellett néznem.

Szóval adott két szingli. Egy Ádám és egy Éva. És adott egy lakatlan sziget. (Csupán egy komplett tévéstáb lakja, de ez mellékes.) Milyen romantikusan hagzik, nem? A sziget tehát lakatlan, a műsor úgy kezdődik, hogy csak egy tutaj hánykolódik a nyílt tengeren, rajta egy Ádámmal, vagy Évával.

A partot közelítve a képek alá vágják adott jelölt bemutatkozását, miközben szinglink szépen lassan kivetkőzik magából ruháiból, hogy anyaszült meztelenül vethesse magát a habokba és tempózzon ki a partig. A szigetet elérve kivergődik a vízből és felderíti a terepet. Továbbra is bármilyen ruhadarabtól mentesen. Amennyiben a szigetre elsőként nő érkezik, az általában elszürcsöl egyedül egy kis friss kókusztejet (szigorúan dióból, szigorúan bozótvágó késsel felnyitva azt, mégis a civilizációtól távol vagyunk), férfiak hasonló helyzetben pecáznak kicsit. Továbbra is anyaszült meztelenül.

Már éppen kezdik tökéletesen otthonosan érezni magukat egyedül (mint a modern kor Robinson Crusoe-i), amikor a távolból még egy tutaj sziluettje tűnik fel. Rajta a második jelölttel, aki szintén pucéran ugrik a vízbe, hogy minél gyorsabban égethesse be magát egy életre főműsoridőben megismerkedhessen a szigeten már izgatottan várakozó partnerrel.

Az ismerkedés viszonylag vontatottan folyik, feltűnik, és egyben szórakoztató, hogy embereink először jól végigpásztázzák egymást – tetőtől talpig, itt-ott, alig feltűnően, szemmel elidőzve -, persze az vesse rájuk az első követ, aki nem ezt tenné maga is (amennyiben végképp elmenne minden józan esze és gátlásai mellett az összes ruháját is képes lenne levetkőzni és jelentkezni egy ilyen műsorba). Mert ugye ne felejtsük el, ez kizárólag a jó célt szolgálja a lehető legmagasabb nézettséget elérni a lehető legértelmetlenebb műsorral: párt keríteni az egyébként végtelenül gátlásos, minden bizonnyal elszigetelten élő, egyedülálló fiatalok számára.

Szóval megpróbálnak ismeretséget kötni egymással és találni egy közös témát, ami úgy első nekifutásra eléggé nehezen megy – anyaszült meztelenül egy lakatlan szigeten, főműsoridőben (pedig lefogadom, hogy majd’ mind randiztunk már így valaha…).

Persze én megértem őket (mármint amint túl tudok lépni azon döbbeneten, hogy van épeszű (?) ember, aki ilyen műsorba jelentkezik), mert amint felteszik a mindig biztonságos “mi a hobbid?” kérdést, az arra érkező félszavas válasz után tényleg síri csend üli meg a szigetet, csak egy-egy eltévelyedett kakadu rikolt bele a csendbe néha, tényleg nincs könnyű dolguk.

Lássuk be, a szokványos, egyéb helyzetekből ismerős nyitómondatok, úgy mint “tetszel nekem, szép a ruhád, jól mutatna a hálószobapadlómon” egyértelműen erejüket vesztik egy ilyen helyzetben. A félénkebbjei esetleg próbálkozhatnak egy  “heló, te is ezen a szigeten nudizol?”-lal, de elképzelhetőnek tartom, hogy maradandó, mély benyomást ez sem kelt.

Jobb híjan inkább bemennek hát a tengerbe, addig sem kell takargatni (mert ugye tényleg nem véletlenül szinglik ezek a szinglik, minden bizonnyal eddig is gátlásaik álltak csupán boldogságuk útjába, amit végre sikerült levetkőzniük és magukat mutogatni ország-világ előtt) és elkezdenek halat fogni. Amit utána romantikusan megsütnek maguknak.

Ebben meg ugye az a szép, hogy a tűzhely – tábortűz – egy lakatlan szigeten úgy általában nem csipőmagasságban helyezkedik el. És mivel a jelölteken TÉNYLEG nincs ruha (de még egy megveszekedett fügefalevél se, főműsoridőben, cenzúra nélkül), itt szembesülnek az első, igazán komoly kihívással, mert még ha úgy is éreznék, hogy  megtalálták régóta keresett lelkitársukat, az ember csak nem fog egy stratégiailag igen fontos pillanatban, egy rosszul kivitelezett behajolással rögtön MINDENT feltárni egy érdeklődő, fürkésző, de főleg vadidegen szempár előtt (olyan dolgokat, amiket egy férfi például max. egy apás szülesen lát, de ahhoz meg ugye valamivel hosszabb út vezet, mint egy félórás ismeretség valahol, az Óperenciás tengeren is túl). Ilyenkor jönnek a rettentő kreatív mozdulatsorok. Az “árnyalt” bedőlések a tábortűz felett. Mert a halnak meg kell sülnie.

Nem tartom magam prűdnek, engem a nudista kempingezés gondolatában is inkább az a tudat zavar a legjobban, hogy bizonyos testrészek esetleg belelógnak a konzervgulyásba, ami a kempingrezsón rotyog vacsira…

Ha pedig erre egy első randin, de mindenképpen egy első találkozáson kerül sor, én személy szerint nem biztos, hogy teljesen felszabadult lennék.

Aztán jön az este, besötétedik, akkor már bátrabb az ember, nem látszik minden apró hiba, a narancsbőr sem olyan feltűnő már, stb. És természetesen előkerülnek a szigetre, egy fekete vízálló táskában beúsztatott “kedvenc személyes” holmik, melyek a játékban tiszteletüket tevő férfiak 95%-ánál minimum egy üveg rumot, vagy egyéb tömény szeszesitalt, és/vagy 2-3 üveg bort jelent. Innentől kezdve meg szerintem sejthetjük a folytatást… Szerencsére egyetlen, az éj leple alatt történő intim eseményről sem kell lemaradnunk, mert a producer, aki most majdnem akkorát gondolt, mint a Big Brother, egyébként szintén holland megálmodója (mit is mondjak, foglaljuk csak aranykeretbe a nevét, mert mi lenne a világgal az ő agyszüleményei nélkül), erre is gondolt…

Másnap reggel pedig, amikor meghallgattuk az átmeneti Éva Ádámhoz intézett több órás monológját, miszerint “én ilyet TÉNYLEG SOHA nem szoktam csinálni”, hirtelen feltűnik egy újabb tutaj a messzeségben, rajta (bizony-bizony) még egy Évával. Vagy Ádámmal.

Itt pl. tökéletesen jól látszik, amint Éva felméri a frissen érkezett második Ádám, hát, tulajdonságait.

Szóval ekkor már hármasban vannak a szigeten, az első két jelölt jól bejáratott, egy fél nap és egy éjszaka alatt összecsiszolódott nemi életét kedélyeit pedig immáron egy harmadik szereplő borzolja. A műsor készítői pedig gondosan kifundálták a svédcsavart, mert a szigetre harmadikként vetődött szereplő általában vonzóbb, mint az első (nemek arányától fügetlenül, mert szerencsére az a szabály sincsen kőbe vésve, hogy nő, vagy férfi zavarjon be az idillbe).  Ilyenkor jön az a rész, amikor a kevésbé vonzó játékost gyakorlatilag azonnal ejti a nemek arányát tekintve kisebbségben lévő (tehát helyzeti előnyt élvező) egyed, egy olyan szöveggel, hogy “a tegnap este nagyon jó volt, de nekem mindig is a barna hajú/ hosszú combú/ izmos/göndör/ nagy mellű/ kis fenekű/ bevállalósabb típus volt az esetem”. És attól a perctől fogva még egy napig élnek hárman párban a szigeten. Vagy négyen. Mert a producer egy újabb zaklatott, forgolódással töltött éjszaka esetleg álmot lát és így próbálja izgalmasabbá tenni a műsor lefolyását.