Senki számára nem újdonság, hogy azokban a háztartásokban, melyekben valaki társas életre, kapcsolatra, együttélésre, netán házasságra adja a fejét, nem kiküszöbölhetőek a kisebb surlódások, frusztrációk. Ez alól mi sem képezünk különösebb kivételt Pasival, ebből nem is próbálok titkot csinálni, mert az úgysem lenne hiteles. Olyan NINCS, hogy valahol MINDIG egyetértés legyen MINDENBEN.

 

Most összegyűjtöttem a legjelentősebb frusztrációimat, kíváncsi vagyok, ezek csak nálunk képeznek-e kiváló alkalmat egy jóízű huzavonára.

 

1.) Rend

E tekintetben totálisan eltérnek a normáink. Pasi azt vallja, ha mindent betömköd valami alá, mögé, közé, az egyenlő a renddel. Én úgy vagyok vele, hogy legyen inkább néhány órával, esetleg nappal tovább kupi, de ha csinálunk valamit, csináljuk jól a dolgot és ha egyszer rendet rakunk, tegyük azt úgy, hogy később, gutatütés nélkül megtaláljunk bármit a lakásban (útlevél, születési anyakönyvi kivonat, általános iskolai ellenőrző, keresztelési emléklap, leszakadt gomb, félig lemerült elem, ami a fényképezőgépbe már nem jó, de a távirányitóba még igen, stb.).

Pasit határtalanul irritálja, hogy én soha semmit nem akarok kidobni, mert jó lehet az még valamire. (És különben is, az a két mozijegy az első randinkról meg az a vodkáspohár, amit 7 évvel ezelőtt emeltem el abból a vendéglatóipari egysegből, ahol Pasi dolgozott megismerkedésünkkor és igazából már nem is emlékeztem, hogy nekem ilyen kincsem is volt, igazán nem foglalnak sok helyet.)

Azt sem tűri jobban, amikor hazajövök és a táskámat az előszoba helyett a nappaliban teszem le. Szerintem jó az, ha minden szem előtt és/ vagy kéznél van. Nem tagadom, a kabát helye tényleg az előszobában van. És ezt a szabályt valóban hajlamos vagyok megszegni. Ez viszont még nem ok arra, hogy hat és fél év után minden este teátrálisan vonuljon ki a nappaliból, hogy morgolódva felakassza a kabátomat a fogasra (ahol a helye van. Khmm.).

2.) Takarítás
Ha már a rend és tisztaság témakört járjuk körbe: ugyanúgy, mint a rend esetében, a tisztaságot tekintve is megoszlik a véleményünk. Pasi szerint nagyjából addig van tisztaság, amíg nincs büdös. (Itt jegyezném meg, hogy Pasi, meglátásom szerint a fenti két fogalmat keveri olykor. Mert, ha azt mondom, ki kéne takarítani, ő az előbbi pontban leírt munkamódszer alkalmazásával “rak rendet”, majd, mint aki jól végezte dolgát ül le a tévé elé/ pattint fel egy sört, míg én a fürdőszobát/ vécét/ konyhát sikálom. Pasi javára legyen mondva, ha konkrétan megkérem valamire, azt megcsinálja. Némi hümmögés meg morgás kíséretében ugyan, de csinálja.) 
A porszívózás nem a kedvenc hobbija mondjuk. Ha ezzel a konkrét kéréssel állok elő, elsőre általában azt a reakciót kapom, hogy múlt héten/ 2 hete/ 1 hónapja/ tavaly már porszívóztunk én. Ha mégis rá jut ez a megtisztelő feladat, általában csak azon a haladási útvonalon maszatol, ahol a mászkálástól amúgy sincs por. Amennyiben meg találom, jegyezni, hogy az általa prezentált munkában minőségileg van némi kivetnivaló, általában azzal válaszol, hogy a hálószobánkat úgysem látja senki. Valóban nem, azon a komplett rendőrosztagon kívül, akik hívatlanul állítanak be otthonunkba vasárnap délután, hogy fenekestül felforgassanak mindent (tehát a hálószobánkat is, amit rajtunk kívül ugye senki nem lát), miután egy túlbuzgó szomszéd betörőnek nézi Pasit és riasztja a helyi erőket. 

3.) WC ülőke
Ezen véletlenül pont nem pörgök. Ha nincs lehajtva, amikor érkezek, lehajtom én. Nekem is pont annyi kezem van, mint Pasinak, én sem hajtom fel neki, még évfordulókon, születésnapokon, sátoros ünnepeken sem. Ha már itt tartunk, azon viszont tök jól fel tudom bosszantani magam, ha nem tesz fel új papírt, amikor látja, hogy elfogyott. Ennél jobban már csak azzal tud kiborítani, ha egy fecnit hagy libegni a gurigán… Mert ugye neki is pont annyi szeme van, mint nekem. De mindegy.

4.) Szennyes
Én mondom, a világon semmi gond nem lenne, ha Pasi nem találná úgy, hogy egy szennyestartó rontja a hálószoba és/vagy fürdőszoba összképét és nem száműzte volna az egészet a sufniba, ahol a mosógép is van. Mert valóban sokkal kellemesebb látvány egy heti szennyes szétterítve a padlón. 

5.) A konyharuha
Kényes téma. Mert nekem a hideg futkos a hátamon, ha valami elcsöppen a padlóra, ő pedig a legnagyobb lelki nyugalomban törli fel azt. A konyharuhával.  Ha nem figyelek, még képes is visszaakasztani a tiszták közé. 
Ehhez mind ő, mind egyéb, a témában megkérdezett férfiak annyit tudnak hozzáfűzni, hogy örüljünk, hogy egyáltalán feltakarítanak maguk után.

6.) A konyhapult
Aú! Miért, de komolyan: MIÉRT ott kell tárolni az oda nem illő tárgyakat (gondolok itt egy szerszámosláda tejes tartalmára, kompjúteralkatrészekre, festékoldóra, esetleg koszos zoknira)? Ha a táska arra a fél percre sem maradhat a nappaliban, amíg levegőt veszek, az ütvefúró létjogosultságát a konyhapulton képtelen vagyok elfogadni. 
Nincs ez másképp a cipővel (!!) sem. Ez mondjuk egyszer fordult elő, éppen mentünk valahová, amikor Pasinak eszébe jutott, hogy még gyorsan cipőt pucolna (rend a lelke mindennek). Letette a cipőjét (amit nem véletlenül kellett kipucolni) a konyhapultra (!!), majd fogta a mosogatószivacsot (!!!) és gondolta, gyorsan kivikszolja a topánját. Nem emlekszem, hogy sikitottam-e valaha ilyen magas hagon. Miután ismét képes voltam bármilyen kommunikáció befogadására, ígéretett tett, hogy ez nem fordul elő többet. 

Pasi emellett egy evőeszközzsonglőr. 
Az tuti, hogy minden nap találok legalább egy (gyanítom, mindig ugyanazt a) kést, valamire felhelyezve. Én ezt egészen addig, nem értettem, amíg az alábbi képet el nem helyeztem a Fapiac Facebook oldalán. 

 

Mert ez egy csendélet! A központban természetesen a művészi precizitással két üres sörösüvegre helyetett késsel, ami másnap még egészen nyugodtan használható szendvicset kenni. 

A képre a blog egy kedves (gyanítom egyetlen) férfi olvasója az alábbit fűzte hozzá: 
“Annyival egészíteném ki, hogy az a kés egész hétre jó lesz még szendvicset kenni, egészen addig amíg tányéron, dobozon, poháron tároljuk és nem ér a konyhapulthoz.”

Áhá! Persze logikus, ha az ember a konyhapultot a kutyasz*ros cipőjének pucolására használja… Mondom, ez tényleg csak egyszer fordult elő, de annál mélyebb nyomot hagyott a kapcsolatunkban. 
A háttérben meghúzódó alig csopvadt banán az én bűnöm. A pohárról semmit nem tudok. 

Tovább is van, mondjam még? 

7.) Eltévedtünk
Autóval, gyalog, tömegközlekedéssel, a hogyan gyakorlatilag tökmindegy. Pasi, mint minden egyéb kihívást, ezt is úgy szokta kezelni, hogy megjegyzi, nincs baj, majd ő megoldja. Egyedül. A közönség segítségét mellőzve. Avagy: eszembe ne jusson megkérdezni bárkit is. Ha nagyon régóta körözünk már valahol, előveszi a telefonját és beizzítja a navigációt. Ehhez természetesen nem húzódik félre az autóval. 

8.) Recsi macska, nem kutya!
Valamiért képtelen elfogadni, hogy egyetlen háziállatunk egy macska. Nem kutya, nem hörcsög, nem aranyhal, nem óriásnyúl, nem tigrispiton. Recsi soha nem fog hallgatni ránk, nem fog füttyszóra hazaszaladni, pacsit adni, sem különböző mutatványokat kivitelezni néhány finom falat kedvéért. Mitöbb, ha úgy tartja kedve, a dolgát a cipőinken végzi, amit azért tud megtenni, mert Pasi nem kívánja cipősszekrénnyel rontani az előszoba összképét. (De ez mellékes. Tényleg.)

+1.) Time management (időgazdálkodás, ha úgy tetszik)

Van, hogy Pasi éjfél körül érez leküzdhetetlen vágyat egy ágyneműmosás (főzőprogram, alsó hangon 2,5 óra) elindításához. Ez persze túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Mert megvárni és kiteregetni általában nem szereti. Az marad rám, ha nem akarom, hogy az egész egy teljes napon keresztül poshadjon a mosógépben, hogy másnap este még egy főzőprogramot kelljen elindítani. Amikor eszünkbe jut. Éjfélkor. A kör egyébként végteleníthető, végül, amikor már nincs tiszta ágyneműnk, valalkinek fel kell áldoznia az éjszakja egy  részét. Ez általában én vagyok.

Az is előfordul továbbá, hogy valamit csinálni kell, amihez nincs kedvem és tipikusan éjjel kezdünk hozzá, pedig nyugodtan várhatna másnapig, csak mondjuk Pasi már képtelen fékezni tettvágyát, amikor már aludni kellene (pl. adóbevallás, a sufni lomtalanítása, vagy teszem azt egy ikeás portéka összeszerelése, a konyha felújítása, stb.). Ilyenkor valami démon szállja meg a testem és képtelen vagyok civilizált ember módjára kommunikálni. Kizárólag tőmondatokban, úgy, hogy lehetőség szerint kiérződjön belőle a világ minden frusztrációja, Pasira kivetítve. “Ideadnád?”, “Arrébb állnál?”, “Hová tetted már megint?”, “Meghúznád?”, “Befúrnád?” Egyáltalán ABBAHAGYNÁD, AMIT ÉPPEN CSINÁLSZ ÉS ELHÚZNÁL ALUDNI, ÉJFÉL ELMÚLT!!! 

Ezek a tevékenységek, az olykor akár 2 perces mosolyszünetet követően általában röhögésbe torkollanak. 
Sőt, általában minden, fentiekben is  ecsetelt problémára ez az orvosság nálunk. Szívből tudom ajánlani mindenkinek, aki hasonló kihívásokkal találja magát szemben. 

A teljesség érdekében megjegyezném, hogy a látszat ellenére számomra Pasi úgy van jól, ahogy van. Tudom, én sem vagyok tökéletes. Sőt! Néha tényleg nem értem, hogyan tud elviselni engem ilyen régóta, a raplijaimmal együtt. De el tud… 

 

 

 

Ha tetszett a történet és nem szeretnél lemaradni semmiről, a Fapiac blog Facebook oldalához csatlakozva minden eseményről képben maradhatsz.