Már lassan egy éve fárasztalak benneteket mindenféle apró-cseprő ügyemmel. Őszintén, kendőzetlenül beszélek dolgokról, amik bántanak, amik miatt esetleg nem tudok aludni és amivel Pasi ki tud kergetni a világból.
Van viszont egy csomó minden, amiről nem beszéltem még. Talán, mert ciki, talán, mert nem illik beszélni róla. Annyiszor mártottam már be Pasit előttetek, hogy rájöttem, eljött az ideje annak, hogy lerántsam magamról a leplet. 
És talán abban a reményemben is megerősít, hogy ezek a dolgok tulajdonképpen normálisak. Vagy talán, hogy nem egyedül vagyok abnormális… 

Nos, essünk túl rajta! Íme az én 21 titkom!

1.)    Tiszta szívemből gyűlölöm a házimunkát. Csak azért csinálom, mert attól tartok, hogy valaki váratlanul beállít és leég a pofám. Különösen motivál Dirksné sponteneitása és a tény, hogy Pasi apukájának kulcsa van a lakásunkhoz és néha átjön nap közben, hogy tegyen-vegyen a kertben. Ha megtudom, hogy valaki úton van hozzánk, úgy esek neki a takarításnak, mint bolond barát a sekrestyeajtónak. Rendet tartani n e m  t u d o k. 

2.)    Mivel Hollandiában nem divat a függöny és simán be lehet látni mindenki házába, van, hogy napokig nem húzom fel a rolót a nappali ablakán, mert vállalhatatlan a kupi a házban.  Hát csoda, hogy minden szobanövényünk (amit Recsi nem lökött még le valahonnan és/ vagy nem zabált még fel) félárbócon várja az éltető szombati napsugarakat, amikor az utca fürkésző tekinte elé merem tárni a dolgokat (mert addigra összerántom a kecót)? Esélyes, hogy vasárnap már nem dicsekszem az állapotokkal.

3.)    Ha valaki véletlenül mégis egy gyenge pillanatomban a hét azon fél szombat délutánján kívül, amikor rend van és tisztaság állít be váratlanul, egy óvatlan pillanatban Pasira fogom a dolgot, pedig én sokkal rendetlenebb vagyok nála…

4.)    Néha nem hajtom össze a kimosott ruhát. Egyszerűen csak kupacokba rakom össze a vendégeszobában és megvárom, amíg Pasit elkezdi zavarni annyira, hogy összehajtsa (esetleg kivasalja) és betegye a szekrénybe.

5.)    Hisztérikus tudok lenni, ha Pasi nem rázza ki a ruhát teregetés előtt, én viszont hajlandó vagyok bevállalni bármi egyéb házimunkát, hogy megússzam a dolgot…

6.)    Csak nagyon indokolt esetekben vasalok. Nagyjából csak akkor, ha Pasi teregetett. Tehát mindig. Sírva.

7.)    Ha Pasi felbosszant és beszól, szemrehányóan nézek, felhúzom a szám jobb sarkát és, amint hátat fordít, bunkó dolgokat mormolok alig hallhatóan. Ha visszakérdez, mit mondtam, azt mondom, hogy semmit.

8.)    Néha nem bánom, sőt várom, hogy Pasi elmenjen itthonról, hogy egész este csajos / Agatha Christie/ Woody Allen filmekre meredjek és egy ültő helyemben felzabáljak egy zacskó csipszet – egyedül.

9.)    Ha túl sokat főztem valamiből, a megmaradó mennyiséget kiszedem Pasinak, hogy ne én hízzak meg (neki úgyis elég kihagynia egy étkezést és máris kockás a hasa…)

10.) Utálom, ha Pasi az utolsó falat kajámat nézi ki a számból, vagy a tányéromból. Az ugyanis olyan, mintha nem ettem volna eleget (ha igen, akkor is!). Továbbá majdnem mindig magamnak tartom meg a zsömle alját, ha én vágom ketté, pedig tudom, hogy Pasi is azt szereti.

11.)  Ha vendégek jönnek hozzánk vacsorára, mindig blamálom a saját főztömet (akkor is, ha tök meg vagyok vele elégedve). Ha valaki viszont nem dícsér agyon, napokig depressziós vagyok.

12.)  Ha nem találom a sajátomat, Pasi borotváját használom, rá pedig látványosan akadok ki, ha ugyanezen kapom őt.

13.) Néha irigy vagyok Pasira, mert őt MINDENKI kedveli.

14.) Néha haragszom Pasira, mert őt MINDENKI kedveli es hiába panaszkodom róla bárkinek, MINDENKI az ő pártját fogja.  (Mondjuk a mai vallomásomat gyorsan végigfutva valahol értem is…)

15.) Néha, amikor  – közvetlenül indulás előtt – észreveszek egy kisebb szakadást valamelyik ruhadarabomon, de már nem cserélem le (mert vagy késésben vagyok, vagy egyszerűen csak lusta) és abban a pillanatban megnyugtatom magam, hogy nem feltűnő, végül egész nap feszengek és úgy érzem, mindenki engem bámul a szépséghiba miatt.

16.) Mindig elhatározom, hogy nőiesebben fogok öltözködni, majd veszek magamnak még egy farmert és egy pár lapos talpú cipőt.

17.) Csak télen hordok munkába ruhát, vagy szoknyát, csakis csizmával, mert az takarja a vastag bokámat.

18.) (Tényleg nagyon ritkán, de) előfordul, hogy már csak lyukas zoknit találok a fiókban reggel és egész nap óvatosan közlekedek a lépcsőn, nehogy kificamodjon a bokám és le kelljen vennem a cipőmet elsősegélynyújtás céljából a vállalati orvosnál.

19.) Néha beszélek magamban az autóban. Ha észreveszem, hogy valaki egy másik autóból rémülten figyel, úgy csinálok, mintha a kihangosított telefonhoz beszélnék.

20.) Néha arról fantáziálok, hogy sikeres író leszek, felmondom a munkámat és állandóan cikkeket meg könyveket írok és interjúkat adok. Meg arról, hogy akad majd egy darab olyan olvasóm, akivel eddig sosem találkoztam személyesen, mégis felismer majd az utcán. 

21.) Van, hogy egy nap 120-szor lecsekkolom a blog statisztikáit, és a Fapiac Facebookját, abban reménykedve, hogy hirtelen 100.000 követőm lett es mindenki az én soraimat akarja olvasni és/ vagy citálni.

Bár be kell látnom, hogy éppen magam alatt vágom a fát…

És neked mi a titkod?

Köszönöm, hogy betértél a Fapiacra! Ha tetszett az írás és nem szeretnél lemaradni a Fapiac legújabb bejegyzéseiről, csatlakozz a blog Facebook oldalához is!