Az utóbbi időben egyre többen teszik fel a kérdést, hogy hogy állunk az esküvő szervezésével, de főleg, hogy hogy bírom a vele járó stresszt. Én úgy képzeltem, hogy mindent a legnagyobb nyugiban fogunk megszervezni és az érkező kérdésekre totális fapofával tudok majd visszakérdezni, hogy “stresszt? Milyen stresszt?”

A helyzet azonban egy picit más, mint vártam, többek között azért, mert másfél hónapja új munkakörben próbálom átvergődni magam a munkanapjaimon – mint azt a múlt héten megtudtam – immáron “középvezetőként” (ami még engem is meglepett, mert úgy gondoltam, hogy én a 12 éves Ford Fiestámon kívül olyan sok mindent nem vezetek). Így viszont egészen más a helyzet és a sok tanulnivaló és a tengernyi munka mellett a közelgő esküvőnkről hajlamos vagyok megfeledkezni és fentebb említett kérdésre előzetes várakozásaimmal ellentétben az ” Esküvő? Milyen esküvő?” kérdéssel válaszolok.

Egy esküvőt megelőző, szervezkedős időszak igen stresszess tud lenni. A menyasszonyoknak. A vőlegényeknek pedig, akik (teljesen érthetően) valószínűleg szívesebben töltik az idejüket meccsnézéssel és sörözéssel, mint virágdíszek, dekorációk válogatásával, valószínűleg azért, mert a menyasszonyaik kiállhatatlan hárpiákká válnak idővel (én legalább is igen). Egy hónap múlva lesz a lagzink és én, csak a múlt héten, gyakrabban gyalogoltam át Pasi lelkén oda-vissza, mint a közös múltunkban eddig összesen. Ez persze érthető is (remélem), hiszen fontos nap ez. Ekkor kötjük össze az életünket örökre. Örökre.  Az azért nem rövid idő. Mert ugye az ember (amennyiben maradandó traumáktól mentesen végül el is jut az esküvőig) általában nem úgy megy neki a házasságnak, hogy úgyis vége lesz egyszer, hanem tervekkel, reményekkel telve. Ezért a napnak, amikor ez megtörténik egyszerűen tökéletesnek kell lennie. Szerintem. Azt még mindig tartom, hogy az az egészséges, ha az ember a házasság miatt házasodik és nem a lagzi miatt, de valahol nagy dilemma ez, hiszen az ember egy tökéletesen szervezett lagzival kívánja kifejezni tiszteletét a házasság intézménye iránt.

Nem is csoda, hogy nem jelentéktelen stresszforrás ez az időszak, szerencsére nem csak nekem. A jobbnál jobb tanácsokat tartalmazó cikkekkel, blogbejegyzésekkel, tévéműsorokal Dunát lehetne rekeszteni. Mindenre találni egy remek tanácsot, ami persze nem segít mindenkin, mert egyetlen helyzet sem ugyanolyan, mint egy másik, minden pár, minden család, minden esküvő és szituáció teljesen más. Nálunk pl. extra stresszforrás, hogy mi Hollandiában élünk, Pasi holland, a lagzi pedig Magyarországon lesz, ahol a szertartások és lagzik szervezése mellett arról is gondoskodni kell, hogy a Hollandiából és egyéb országokból érkező vendégek egyrészt el tudjanak jönni, másrészt jókor legyenek jó helyen, mert 30 ember utazásának, elszállásolásának, élelmezésének koordinálása már önmagában nem kis feladat.  Ezért én most pusztán tájékoztató-felvilágosító jelleggel megosztom az én tapasztalataimat, észrevételeimet, esetleg tanácsaimat, őszintén, kendőzetlenül. Az alábbi sorokat a mi tapasztalatunk szülte én pedig nem vagyok sem esküvőszervező (ez a hozzáállásomból valószínűleg már egyértelművé vált), sem párterapeuta, de így utólag látom, jobb lett volna, ha valamivel reálisabb elvárásokkal megyek neki a dolognak.

Íme tehát az én listám, az Arapara top 8, avagy 8 tény, amivel tutira találkozol az esküvőd szervezése alatt és jobb, ha előre tudod, hogy te is szembesühetsz velük.

1.) Hiába döntöd el, hogy a ti esküvőtök diszkrét és szűk körű lesz és, hogy nem fogsz megbolondulni a készülődés ideje alatt, mert meg fogsz! Egyrészt mindig jön egy váratlan fordulat, felbukkan egy régi barát, családtag, ismerős, arról tehát ne is álmodj, hogy annyian – esetleg kevesebben – lesztek a lagzin, mint eredetileg gondoltad. Nem tehetsz mást, mint hogy elfogadod, hogy egy esküvő mindig túlnő a fejeden. Aki azt kívánja, hogy tiszta szívedből élvezd ki a szervezés minden pillanatát, az biztos, hogy nem szervezett még esküvőt, vagy valami olyan kivételes tehetséggel rendelkezik, amim nekem biztos, hogy nem lesz!

2.) Tuti, hogy a készülődés időszaka alatt egyikőtök új munkahelyen kezd majd, másikótokat meg előléptetik, hogy még véletlenül se juthasson időtök, energiátok, kapacitásotok munkaidőben önfeledten szörfözni a különböző esküvői oldalakon. Minden fontos döntést éjszaka, alvás és/ vagy egyéb, a kapcsolatotok épsége szempontjából igen fontos tevékenység helyett vitattok meg és minden elképzelhető előleget minimum egy hetes késéssel utaltok át fotósnak/ dekoratőrnek/ dj-nek.

3.) Amennyiben a szervezés nagy részét a szüleid végzik (nálunk ez a helyzet, a szüleim önzetlenül segítenek nekünk mindenben), esetleg egy profi esküvőszervezőre bízod, a nap 24 órájában gyötör a lelkiismereted, mert azért mégis úgy dukálna, hogy a saját esküvőjébe kicsit jobban belefolyik az ember, mint, hogy tudja, hánykor kezdődik a szertartás és telefonos segítséggel esetleg még a helyszínre is talál.  A különböző esküvős oldalakat látva a bűntudatod egyre hangosabban ordibál, mert látod, hogy sokan sajátkezűleg készítenek mindent, vagyis esküvői ruhát, több száz meghívót és ültetőkártyát, lehetőség szerint a komplett dekorációt és van, aki még egy ultramenő fotófülke készítését is ki tudja gazdálkodni az idejéből. A 2. pontban leírt körlmények mellett viszont rájössz, hogy még a legalapvetőbb dolgokat sem lennél képes megszervezni, így kénytelen vagy másokat terhelni ezzel.

4.) Arról ne is álmodj, hogy mindent fejben tudsz majd tartani (még akkor sem, ha gyakorlatilag semmit sem magad intézel)! Napi rendszerességgel kapsz majd e-maileket, telefonokat különböző kérdésekkel, olyan dolgokról, amikről abban a pillanatban véletlenül éppen fogalmad sincs. Szerezz be egy vastag (spirál)füzetet, lehetőleg olyat, aminek az elejében és hátuljában zsebek vannak, hogy ott tárold a különböző papírokat, számlákat, névjegyeket, ebben jegyezd fel a legfontosabb teendőket. Egyszer (például egy éjszaka kellős közepén, amikor arra riadsz fel, hogy eszedbe jut, nem fizettél ki valami nagyon határidős előleget) nagyon hálás leszel majd magadnak, hogy mindent egy helyre ömlesztettél.

5.) A végkimerülés határán úgy fogod érezni, hogy a pasid egy szalmaszálat nem tesz keresztbe azért, hogy tökéletes legyen az esküvőtök és, hogy minden a TE nyakadba szakadt. Ha kérdezel, nem jön válasz, ha nélküle döntesz, az tuti nem jó. Ha viszont a lagzin felkínált rövid és egyéb alkoholtartalmú italok listájáról, illetve egy mobil pálinkapult felállításának megvétózásáról van szó, az hirtelen az ő esküvője is. FIGYELEM: ilyenkor semmiképp ne emeld fel a hangodat, ne veszítsd el a türelmedet és főleg ne tégy – akár gunyorosnak is felfogható – megjegyzést a lánykérésről, mert abból tuti, hogy balhé lesz! Próbáljatok meg néha (amennyiben a fennmaradó idő engedi, bár ha nem, akkor is) esküvőtől mentes programokat beiktatni kettesben, vagy barátokkal. Menjetek el például múzeumba.

…Hogy ott megtudjátok, hogy néztetek volna ki 60 évvel ezelőtt mint – mi más – friss házasok.

6.) Ami neked tetszik, az alapból nem fog tetszeni a pasidnak! Munka és edzés után, éjszaka átnyálazod az egész internetet a tökéletes dalért a nyitótánchoz, hogy másnap reggel prezentálhasd a saját top 20-as listádat, melyen első helyen egy általa 2 nappal azelőtt javasolt dal áll, ő pedig a listád minden egyes darabja ellen (tehát az első ellen IS) talál valami kifogást (túl lassú, túl gyors, túl nyálas, túl modern, túl rövid, túl hosszú), majd javasolja, hogy egy ütős és egyedi kezdés érdekében táncoljatok a Killing in the name of c. számra. Ez lesz az a pont, amikor dühödben azt találod mondani, hogy akkor ne is legyen nyitótánc, mindenkinek könnyebb lesz így. Amennyiben mégis szeretnéd nyitótánccal indítani a bulit, azt javaslom, inkább harapd le a nyelved és menj ki futni egy kört, mert ezt visszacsinálni anélkül, hogy neked kelljen megint a témára térni, nagyon macerás lesz.

7.) Ha pasid az utolsó utáni pillanatig halogatja az öltönyvásárlást és végül egy olyat rendel, amihez még legalább 5 kg-ot kell leadnia egy hét alatt, ne nevesd ki, mert veled ellentétben ő tényleg le tud majd adni 5 kg-ot, akár egy hét alatt is, méghozzá összesen 2 vacsora kihagyásával!

8 .) A legénybúcsú elengedhetetlen része az esküvőnek, ne akadékoskodj miatta! Felnőtt férfiak mind,  tudják, mit csinálnak! Aggályaidat még akkor is próbáld véka alá rejteni, ha leendő férjed egy, a Másnaposok ihlette álmához ragaszkodva, közvetlenül az esküvőt megelőző éjszaka szeretne legénybúcsúzni egy számára és a többi résztvevő számára ismeretlen világvárosban, annak ellenére, hogy az mindenki szerint őrült ötlet. Bízz meg benne, de főleg a barátaiban és mantrázd magadban, hogy legalább egy valakinek legyen annyi esze, hogy minimum 2 héttel esküvő előttre szervezzék pasid utolsó, igazán vad partiját legényként. Annyi idő alatt mindenkinek lesz ideje felépülni, addigra összervarrják azt, amit össze kell varrni, lelappad az, aminek le kell lappadnia, begipszelik azt, amit be kell gipszelni mindenki szabadlábra kerül az előzetes letartóztatásból. Neked pedig talán még az esküvő előtt lesz lehetőséged kipihenni magad az átalvatlan, aggódással eltöltött éjszaka utan, sőt, ha volt is, a dühöd is elszáll és sértődéstől mentesen, igazán tiszta érzelmekkel mondhatsz igent életed szerelmének. (A témáról a közeljövőben részletesebben is olvashattok még!)

Neked mik a tapasztalataid? Mit tanácsolnál nekem és hasonló cipőben járó túlpörgött menyasszonyoknak? 🙂

Köszönöm, hogy betértél a Fapiacra! Ha tetszett az írás és nem szeretnél lemaradni a legújabb bejegyzésekről és egyéb apró érdekességekről, csatlakozz a blog Facebook oldalához is!