Sokan vagyunk a világon, mi nők. Néha túl sokan is ahhoz, hogy megférjünk egy csárdában. És amennyien vagyunk, annyi félék is: van közöttünk magas, alacsony, vékonyabb, teltebb, szőke, barna, fekete, vörös, okos és hát, kevésbé briliáns elme… Különbözünk egymástól, mégis vannak dolgok, amikben egyformák egyformák vagyunk. Olyan dolgok, amiket olykor el sem hiszünk, vagy el sem tudunk (akarunk) képzelni nőtársainkról. (Például, hogy Heidi Klum sem olyan vasaltan ébred, mint, ahogy megjelenik a nyilvánosság előtt, hogy Hollandia mindig tip-top királynéja, Maxima sem kiskosztümben, magassarkúban, kalappal a fején szülte a gyerekeit, vagy, hogy még Angelina Jolie sem liliomillatút szellent.)

Annyi minden van, amit nem aggatunk a kirakatba, mert nem kell azt mindenkinek tudnia, pedig mi, csajok tudjuk, hogy merről is fúj a szél.

A minap belefutottam egy – első olvasásra (tulajdonképpen a többedikre is) –  igen bugyuta listába. 17 dolog, amit titokban minden nő csinál, mégsem meri bevállalni senki.

Elolvastam és úgy döntöttem, ezen nyilvánosan fogom átrágni magam részleteiben.

Készen álltok?

1. Van egy kazal melltartónk, mégis azt az egyet hordjuk, amiben legcsinibben nézünk ki.

Mert miért is hordanánk olyat, amiben nem mutatós a mellünk? Azt, hogy a fehérnemű (pl. melltartó, vagy “cicinadrág“, ahogy Pasi hívja – ékes magyarsággal) mennyire szép – szerintem – ruhán keresztül úgysem látni. Itt jegyezném meg, hogy részemről egyéb ruhadarabok és lábbelik esetén is hasonló a helyzet. Tehát mindig van egy kedvenc gyatyám (és blúzom és blézerem és egy pár cipőm), amit addig hordok, amíg le nem bomlik rólam. A többi darab közül, – mert azok is vannak (tehát itt el kell ismernem, hogy Pasinak néha tényleg igaza van, amikor azt mondja, hogy van elég cuccom) -, csak akkor válogatok, ha a nagy kedvencet mosni kell… Vagy újat venni a jól bevált darabokból.

2. Maradt még némi smink a tegnapiból? Semmi gond: ráhúzunk még egy réteget és indulhat a nap!

Ez különösen reggel jön(ne) jól. Sőt, ha tehetném (és nem kínozna a lelkiismeretem meg a tudat, hogy az el nem távolított szempillaspirál reggelre szempillástól törik le), még este sminkelnék, hogy reggelente csak korrigálni kelljen… (A körömlakkozással kapcsolatban sajnos hasonló nézeteket vallok.)

3.  Nem volt idő hónaljat borotválni? Hosszú ujjú felső a megoldás!

Oké, ezt passzolom, mert sídzsekiben tényleg nem kényelmes sportolni… (Bár tagadhatatlan, hogy valami ilyesmi billentette már át a mérleg nyelvét az aznapi viseletet illetően a hosszú ujjú felső javára. Nyáron. Kánikulában.)

4. Gyakran az ellenkezőjét mondjuk annak, mint amit gondolunk.

“Nem, nem sértődtem meg és nem vagyok mérges.” (= Engem ember ennyire még nem sértett meg. És akkor még hozzád is mentem!)  “Dehogy baj, ha elmész a haverokkal sörözni az évfordulónkon. Majd megünnepeljük máskor, alig látod őket!” (= Nagyon ajánlom, hogy csak viccelj, mert ha kilépsz azon az ajtón, én átköltözöm a vendégszobába!) “Nem feltétlenül kell nekem férjhez mennem, jól megvagyunk mi így is.” (Lehet, hogy ezt felesleges leírnom, de azért mégis… = Hát ennyit ér neked az elmúlt hét év?? Mégis mi hiányzik belőled, ami a többi pasiban megvan ahhoz, hogy térdre kényszerítsék magukat? Komolyan gondolod te a kapcsolatunkat annak ellenére, hogy már kétszer vásároltunk ingatlant együtt és a lányunk nevét legalább két éve  kiválasztotta. Igen, ő.)

5. Órákat töltünk el a szépségápolással, majd azt állítjuk, hogy “hogy így ébredtünk”.

Hmmm… Ez lenne az az “áh, csak magamra kaptam, amit találtam…” kategória?

 

6. Épp csak, hogy megismerkedtünk egy jó pasival. Azonnal kipróbáljuk fejben, hogy passzol-e a vezetékneve a keresztnevünkhöz.

Ha nem is (mindig) rögtön, a második randi után azért átfut ez-az a fejünkön. Persze nem esünk túlzásokba: az esküvői ruhánál, a vendéglistánál, a közös otthon pontos koordinátáinál és az első két gyerek nevén túl igazán nem tervezünk hosszú távra. Azt is csak nagyvonalakban. Tényleg.

7. Beöltözős bulik. Még egy ürügy a “nőcis” öltözékre.

Ha az ember egy igen pasis környezetben, egy raktár/ disztribúciós központ feletti irodában tölt el kb. 50 kemény munkaórát hetente, nem feltétlenül preferálja a nőcis viseletet. Ott, ahol még akkor is utánam kiabálnak, fütyülnek, dudálnak targoncával, ha bányászruhában, smink nélkül, zsíros hajjal, zacskóval a fejemen jelenek meg. (Na, nem azért, mert a jónőségem még a bányászruhán is áttöri magát, hanem mert nőket tekintve ilyen ingerszegény a környezet…)

Ezzel mondjuk akkor szembesültem, amikor Csibe barátnőm pasija az esküvő után megjegyezte, hogy gyakrabban kellene szoknyákat és ruhákat hordanom, mert ő ugyan még sosem látott csajos dolgokban, de tulajdonképpen nem áll rosszul. (Ezt arra a cirka 3,5 éves tapasztalatra alapozva, amelyben minden nap láttuk egymást, gyarkran egy irodán osztoztunk, mert munkatársak voltunk. A teljesség kedvéért: ő nem fütyült utánam sosem!)

Én nem vagyok az a típus, aki nagyon szeret villogni azzal, amije van. Egy rövid ruhában, vagy kivágott felsőben viszonylag hamar kezdem magam totál kényelmetlenül érezni. Így azt, ami rövid, lefelé, ami mélyen kivágott, pedig felfelé rángatni.

Szóval egy-egy beöltözős buli erejéig talán el tudom viselni a nőcis ruházatot, sőt, talán még élvezni is tudom azt.

Túl sok beöltözős bulira mondjuk nem járok.  Amikre eljuthatnék, azok is max. Csillagok háborúja témában rendeződnek. Azt álítani pedig, hogy egy R2-D2 jelmez magas szexuális töltettel rendelkezik, még igazán elvetemült kockafejektől is ijesztő túlzás lenne.

8. Képtelenek vagyunk értelmesen fogadni a bókokat.

Ha mégis jön egy, azután, hogy leellenőriztem, nem ragadt-e WC papír valamelyik cipőmre, nincs-e lecsúszva a sliccem, nem lyukas-e a felsőm, általában valami olyasmival reagálok, hogy “hagyjál már, nem látod, hogy mekkora pattanás nőtt az államra?!” Tény, hogy amióta Pasit ismerem, már több ízben kifakadt egy-egy hasonló megjegyzésem után, hogy még egy olyan és ő többet tuti nem fog semmi szépet mondani nekem. Így egy ideje az érkező bókokra bárkinek kipasszírozok magamból egy kedves köszit és egy “hálás” mosolyt. Majd a WC-ben leellenőrzöm összes fent említett veszélyes pontot. Csak a biztonság kedvéért.

9. Megveszünk mindenféle cuccot, hogy jobban érezzük magunkat, végül csak bűntudatunk van, mert tulajdonképpen nincs rájuk szükségünk.

Végül a bűntudat miatt nem használjuk őket, mert az csak a botlásunkra emlékzetet bennünket.

10. Picit zsíros a hajunk? Lófarokra fel!

Ez mondjuk szerintem nem titok. Mondom, bugyuta a lista!

11. Megveszünk ruhákat azért, mert csodaszépek. Végül pedig fogalmunk sincs arról, hogy kell tisztítani őket.

Pl. az a ruha, amit leértékelésben vettünk három éve, a szilveszteri bulira, totális pánikban, de mivel nem lehet mosni és/ vagy vegytisztítani és/ vagy vasalni (tehát hordani), csak ott lóg a szekrényünkben…

12. Az a pillanat, amikor kibújunk a melltartóból. SZABADSÁG!

Oké, ezt az érzést nem ismerem. Nem azért, mert nem hordok melltartót, hanem azért, mert azzal, amim van, igazából nagy különbséget nem érzek. De ez személyes tapasztalat.

13. Mindenféle dolgokat játszunk el magunkban. Pl. az Oscar-díj átvételét, vagy egy talkshow vezetését.

Személy szerint nem vágyom az Oscarra. Ha így lenne, most blogolás helyett valószínűleg valamilyen amatőr színitársulattal nyomulnék. Magamban mondjuk leforgattam már egy 12 évados dokumentumsorozatot a felettébb érdekes életemről, továbbá adtam már interjút a Petőfi rádiónak, a holland tévének és nem utolsó sorban a Nők Lapjának. Irtóra be van táblázva az életem. Most éppen egy, a rendkívűl nívós bloggertevékenységemet jutalmazó díj átadójára tervezett szpícsemen dolgozom.

 

14. Nadrágos nap? Áh, egyszerűen csak nem szőrtelenítettünk lábat.

Erről hirtelen egy kisgyerekes anyuka ismerősöm jutott eszembe, aki tavaly repülővel indult üdülni a családjával.  Az útról szóló beszámolója keretein belül elárulta, hogy ő gyakorlatilag csak azért borotválta le a lábát indulás előtt, mert attól tartott, hogy ha esetleg lezuhanna (!!) a repülő és őt elsősegélyben (!!)  kellene részesíteni, mennyire szégyellné magát azért, mert szőrös a lába. (Nem akartam elkeseríteni azzal, hogy tulajdonképpen feleslegesen fáradozott, mert ha esetleg lezuhanna a repülő, az a személy, aki elsősegélyben részesítené, valószínűleg nem feltétlenül arra összpontosítana, hogy szőrös-e a lába, vagy sem. Szerintem.)

15. Ha van is egy teljes napunk arra, hogy elkészüljünk, mindent az utolsó pillanatra hagyunk. Majd jól elkésünk.

Ehhez szerintem felesleges bármit is hozzáfűzni.

16. Mindenféle nyálas lánykérős Youtube-videón szipogunk és titokban arról álmodozunk, hogy az egy nap majd rólunk szól.

Jó, ez pont bejött. DE! Mielőtt így lett volna, én is megnéztem egyet-kettőt. És kegyetlenül lefikáztam jópárat. Majd csodálkoztam, hogy Pasinak majdnem 7 évbe tellett, mire össze merte szedni a bátorságát, hogy összedobjon egy ilyet.

 

17. Az egész listát keményen tagadjuk. Titkon egyetértünk minden pontjával.

 

Te hogy vagy ezzel?

 

A listát eredetiben itt nézheted meg.

Köszönöm, hogy betértél a Fapiacra! Ha tetszett az írás és nem szeretnél lemaradni a legújabb bejegyzésekről és egyéb apró sztorikról, csatlakozz a blog Facebook oldalához is!

TOVÁBBÁ

Szavazz a Fapiac blogra a Goldenblog verseny honlapján (pszichológia kategóriában)!