Drága Ziggy!

 

Még nem ismerjük egymást túl jól, azt hiszem, egyelőre te valamivel jobban ismersz engem, mint én téged. Ez persze változni fog. Idővel hamarabb fogom tudni, hogy mire gondolsz, mit érzel, mi bánt, mint te magad. De egyelőre be kell érnem a ritka találkozásokkal. Eddig ötször láttalak, minden alkalommal boldogság, büszkeség és őrületes aggodalom töltött el! Boldogság, mert tényleg vagy, nem csak álmodtam, büszkeség, mert az, amit láttam nem mindennapi, gyönyörű és lenyűgöző, és aggodalom, mert nem akarom, hogy bármi bajod essen. Míg eleinte nem tudtam befolyásolni a természet akaratát, tudom, hogy idővel egyre jobban rám leszel utalva és én mindent meg fogok tenni azért, hogy vigyázzak rád, védelmezzelek, ha kell, hogy terelgesselek, nevelgesselek, mígnem egyszer csak el kell engednem a kezedet és el kell fogadnom, hogy felnőttél, a magad útját járod és nem tudlak már megóvni mindentől.

Bár egyelőre még csak a pillanatot várom , hogy megismerkedhesünk! És ez nincs is olyan messze! Már csak 24 hetet kell aludni es találkozhatunk! 

Az alvással mondjuk nincs is gond. Az ébrenmaradással már annál inkább. Ha tehetném, átaludnám az egész napot. De mivel pénzt is kell keresnünk, hogy mire jössz minden rendben legyen, a non-stop alvásról csak (ébren) álmodozom.

Képzeld, Ziggy, már oltárira vártunk! Alig bírtuk kivárni, hogy jelezd az érkezésedet! Apa be is pánikolt, hogy biztos valami nagy bajunk van, mert közvetlenül az esküvő után még nem jelentkeztél be. Én pedig tényleg nem akartam rástresszelni a dologra (ez persze nehezen ment mellette), olyannyira nem, hogy amikor éreztem (a házasságunk 2. hónapjában), valami nem olyan, mint máskor, még nem akartam rögtön beleélni magam semmibe. Aztán, amikor még néhány nappal később is úgy éreztem, hogy ez nem lehet más, mint hogy valami tényleg örökre megváltozott bennem, úgy döntöttem, nem húzhatom tovább az igazság pillanatát, és ebben a tudatban vonultam be a fürdőszobába és csináltam meg azt a tesztet, ami – atyaég! – azonnal, kétségbevonhatatlanul pozitív lett. “Úristen! Úristen! Úristen!” Csak ezt voltam képes mondogatni. Az emeletről alig bírtam lejönni, úgy remegett mindenem. Pedig vártalak, sőt, valahol tudtam, hogy jössz, tudtam, mert így még soha ezelőtt nem éreztem magam! És látod, az anyai megérzésem már akkor sem hagyott cserben! Te bizony jössz, drága Ziggy, július 31-én, akkorra jósolják az okosok az érkezésedet. “Nyári bébi”, mindenki ujjongva nyugtázza ezt. Engem személy szerint nem érdekel, nyári, vagy téli, a lényeg, hogy jössz! Hogy tényleg vagy!

Hogy Apa hogy reagált? Először nem értette a dolgot… Először azt hitte, hogy a teszt negatív – mint az előző 35, az első pozitív tesztet megelőző alig másfél hónapban. (Annak ellenére, hogy Anya már igen jól ismeri őt és még a teszt használati utasítását is mellékelte hasonló problémák elkerülése végett – oké, belátom, ez nem jött be.) Miután rájött, hogy a teszt a lehető legkevésbé sem negatív, örömmel nyugtázta, hogy akkor mégis mindketten egészségesek vagyunk.

 

Természetesen nagyon örült neked, bár az első ultrahangig igen tartózkodó volt. Akkor viszont olyan büszkén és boldogan ült ott (már amit láttam a könnyfátylamon keresztül), ahogy még soha sem láttam. Pedig akkor még csak akkora voltál, mint egy rizsszem. Bocs, hogy így fogalmazok, de egy ici-pici paca egy picit nagyobb pacában, benne egy kis villogó fénnyel. Na, annak a kis villogó fénynek örültünk mi úgy, mint még soha semminek életünkben, mert az a te pici szíved, ami azóta is olyan szépen, egyenletesen és határozottan ver, hogy minden alkalommal bőgnöm és/ vagy nevetnem kell, amikor meghallom. (Mondjuk a spontán sírva röhögés sem ismeretlen fogalom számomra az utóbbi időben, de erről majd egy másik alkalommal mesélek…)

Azt persze semmiképp nem vehetjük zokon Apától, hogy eleinte óvatosan próbálta körbejárni a dolgot. Néha még én sem tudom elhinni az egészet, pedig éppen itt lenne az ideje. Én az első ultrahangig hetente kábé 3-4 tesztet csináltam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem álmodtam/ nem bolondultam meg.

Nem, nem összesen 3-4 tesztet csináltam meg miután megvolt az első pozitív, hetente 3-4-ről beszélek. Tudom, nem vagyok normális, de ezt – ha minden igaz – már tudod.

Jut eszembe, azt tudod, hogy miért hívunk Ziggy-nek? Nos, azért, mert még nem tudjuk, hogy fiú vagy-e, vagy lány. Amikor kiderült, hogy jössz, rögtön elkezdtem bújni a szakirodalmat, a zigótaságodtól az embrióságod állapotán keresztül a magzati korig. És akkor megtetszett nekünk ez a Ziggy név. Érted, zigóta –> Ziggy. Egyszerű. Máskor Ziggy cica, Ziggancs, Zigus, ami jön. Hétköznap, napközben, amikor dolgozom, a WC-be elvonulva próbálom felvenni veled a kapcsolatot. Hogy nehogy úgy érezd, elhanyagollak (amúgy is ott töltöm gyakorlatilag minden pillanatomat). Olyankor megsimogatom a pocakomat – ami egyértelműen kerekedik már -, megkérdezem, minden oké-e, simítok még egyet-kettőt és rongyolok is vissza a helyemre tovább álmodozni rólad dolgozni. Este pedig hármasban lazítunk, Apával együtt.

Hogy mi lesz az igazi, hivatalos neved, még nem tudjuk. Tudod milyen nehéz olyan nevet találni, ami mind magyarul, mind hollandul természetesen hangzik, ami miatt egyik országban sem fognak csúfolni az iskolában és amit a 92 éves dédid is könnyen meg tud jegyezni? Ha lány leszel, a már meglévő 4-5 opcióból választjuk ki a legmegfelelőbbet (sőt, tulajdonképpen meg is van már a befutó). Fiúnév viszont nincs még. És nekem tök az az érzésem, hogy kisfiú vagy… Nem tudom megmagyarázni, csak így érzem… Pontosabban nem, vagy csak nehezen tudom elképzelni, hogy nem kisfiú vagy. Ezzel persze próbálok nagyon óvatos lenni, mert attól tartok, ha mégis csalna a megérzésem, azt fogod hinni, hogy nem örülök neked eléggé… Pedig, ha tudnád mennyire nem számít ez nekem!

Apa mindig úgy köszön, ha hazaér munkából, hogy “sziasztok lányok!”. Sőt, a legutóbbi ultrahangon tudományosan meg is állapította, hogy egy ilyen szép kis feje csakis egy kislánynak lehet. Mondanom sem kell, hogy az ultrahangos néni diszkréten körberöhögte, az elméletét pedig “sajátosnak” nevezte. Megint csak remélem, hogy ez sem fog neked komolyabb lelki törést okozni, ha kiderül, mégis nekem van igazam.

 

Akárhogyan is lesz, tudnod kell, hogy borzasztóan várunk már! Tudom, hogy te leszel a legszebb, legügyesebb, legokosabb, legtökéletesebb gyerek az egész világon. Mert te a mi gyerekünk vagy, az Apáé meg az enyém. Te vagy szerelmünk gyümölcse, a szemünk fénye. Úgyhogy növögess, fejlődj szépen biztonságban még 24 héten keresztül. Addig megpróbálunk mindent a lehető legtökéletesebben előkészíteni és türelemmel várni az első találkozást.

Vigyázz magadra, élvezd a gondtalan lubickolást!

Szeretlek,

Anya

 

 

Köszönöm, hogy betértél a Fapiacra! Ha tetszett az írás és nem szeretnél lemaradni a legújabb bejegyzésekről és egyéb apró sztorikról, csatlakozz a blog Facebook oldalához is!