Az elmúlt fél évben egy igen hosszú utat tettem meg. Befelé, a magam irányába. Hosszú és rögös az út és tudom, hogy ez még csak a kezdet és ennél csak sokkal durvább lesz, mert hamarosan nem csak én leszek már meg Pasi, hanem Ziggy is, akit el kell látni, úgy, ahogy az neki a legjobb. […] Tovább

Történt egy verőfényes tavaszi szombat reggel, hogy éppen reggelinket készültük elfogyasztani jóízűen, amikor Recsi visszatért szokásos, szombat reggeli kertvárosi köréből. Boldogan, büszkén, ahogy kell. Egy fiatal galambbal a szájában. Ahogy nem kellene. A reggeliből természetesen semmi nem lett, mert hanyatt-homlok rohantunk ki, hogy kimentsük a szerencsétlenül járt állatot vérengző fenevadunk szájából, aki mindezt borzasztó rossznéven vette, […] Tovább