Ülök a majmos szőnyeg mellett és nézem, ahogy alszik. Kimerítette a sok nézelődés és nyűgös lett. Itt kellett őriznem, mert, ha csak egy lépésnyi távolságra voltam tőle, már sírt. Minden ébredés után kb. másfél órával jön el ez a pont. Most pedig alszik végre. Én meg csak ülök és nézem őt, aki belőlünk lett. Akinek […] Tovább

Egy barátnőm, aki maga is kisbabát vár kérdezte nemrég, hogy mi változott meg az életünkben Misha óta. A kérdés teljesen jogos, én mégis inkább abból az irányból válaszolnám ezt meg, hogy mi nem változott. Hogy miért? Mert arra egyszerűbb választ adni: a lakcímünk. Ezen kívül azt hiszem, semmi nem maradt a régi. Azért igyekszem összeszedni […] Tovább

Nem féltem a szüléstől. Egyáltalán. Volt egy sziklaszilárd elképzelésem arról, hogy nekem könnyű, bonyodalmaktól mentes szülésem lesz, ami után Pasi úgy tekint majd rám, mint valami háborús hősre, valakire, aki megcsinálta a lehetetlent. Úgy képzeltem, teljesen természetesen fogok szülni, bármilyen mesterségesség alkalmazása nélkül: nálam ne repesszenek burkot, nekem nem kell oxitocin, se epidurális érzéstelenítés, nem […] Tovább