Egy barátnőm, aki maga is kisbabát vár kérdezte nemrég, hogy mi változott meg az életünkben Misha óta.

A kérdés teljesen jogos, én mégis inkább abból az irányból válaszolnám ezt meg, hogy mi nem változott. Hogy miért? Mert arra egyszerűbb választ adni: a lakcímünk. Ezen kívül azt hiszem, semmi nem maradt a régi.

Azért igyekszem összeszedni egy csokorba a legjellemzőbbeket, hátha akadnak köztünk olyanok, akikre ezek a dolgok a meglepetés erejével hatnának egyébként.

1.) Alvás

Egy hosszú hét után hétvégén addig lustálkodni, amíg jólesik. Ágyban reggelizni, sőt, ha úgy tartja kedved fel sem kelni egész nap. Vagy hétköznap egy rosszabbra sikerült napod után azt mondani este fél 9-kor, hogy ott vigye el a franc az egészet, ahol van, pizsibe bújni, jól bevackolni egy könyvvel, vagy egy jó filmmel, hogy aztán édesen húzhasd a lóbőrt addig, amíg meg nem csörren az ébresztőórád reggel 7 magasságában, hogy te üdén, frissen, kipihenten pattanhass ki pihe-puha párnáid közül és jegyezhesd meg, hogy rég nem aludtál ilyen remekül.

Na, ezt felejtsd el. Úgy 40 évre. Jobb esetben 3 óránként ébreszt majd utódod (rosszabb esetben nem is kell ébreszteni, mert nem alszol), hogy mire mindennek (peluscsere, szopcsi, peluscsere,büfi, peluscsere, esetleg kis fejés, peluscsere) a végére érsz, mínusz másfél órán kezdhesd az új 3 órás ciklust, mely minta életed egyéb területein is igen tekintélyesen lesz jelen. A jó hír az, hogy egy idő után tényleg megtanulsz örülni 36 percnyi gondtalan alvásnak, ha az égiek elég kegyesek hozzád. (Mármint azzal, hogy adnak 36 teljes percet, nem azzal, hogy megtanulsz örülni is neki.)

2.) Evés

Hosszasan főzőcskézni új recepteket próbálgatva egy pohár bor társaságában, miután szombat délután hazaértél a komótos piacolásból mindenféle isteni alapanyaggal a túlpakolt táskáidban.

Miután elkészültek az íncsiklandó fogások, szépen, a magad tempójában megteríted az asztalt, szalvétából hattyút hajtogatsz, teamécsesekből szivecskét raksz ki, amit körbehintesz rózsaszirmokkal.

Ne reménykedj! Nem, még házassági évfordulón sem! Amennyiben egyáltalán eljutsz odáig, nem fogsz feleslegesen időt fecsérelni sem az előkészületekre, sem a végtermék kulturált elfogyasztására. Minimum 50-szer megrágni az ételt? Ugyan minek? Ha nem túl nagy a falat, rágás nélkül is igazán fogyasztható, akár egyenesen a serpenyőből is.

via GIPHY

Ez az időszak nem a gyertyafényes, meghitt, nyugodt, romantikus vacsorákról szól. Ha mégis egyszerre szeretnél asztalhoz ülni hitveseddel, ne is számíts arra, hogy egyszerre a szátokhoz emelhetitek majd a kanalat. Míg egyikőtök eszik, a másik a gyereket vigasztalja, aki valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva mindig akkor jön rá, hogy világfájdalma van (legmélyebb álomból ébredve is akár), amikor az első falat az ajkadat érinti. Persze megvan ennek is a pozitív oldala, elég egy szett tányér és evőeszköz, ilyen felállásban tudjátok használni egymásét.

Mindemellett a város gyakorlatilag összes kajakiszállítójánál (pizza, mexikói, kínai…) minimum 10, de inkább 15%-os kedvezményt kapsz már a rendeléseidre, mert törzsmegrendelőnek számítasz.

3.) Szabadidő

Vasárnap délután kedvetek támad sétálni egy kört, olyan szép idő van. Vagy beülni abba a bárba, amit mindketten úgy szerettek, nyugalomban elszopogatni egy pohár jó bort, éppen egy zenekar lép fel. Vagy beülni a kocsiba és a tengerparton megállni, ahol romantikusan andalogtok naplementéig, majd egy kellemes kis tengerparti étteremben elfogyasztani egy ízletes halvacsorát, mert éppen ahhoz volt kedvetek. Vagy egyszerűen társasjátékozni egyet. Vagy csak dögleni a kanapén és megnézni egy filmet.

Szabadidő. Az meg mi??? Oké, tegyük fel, hogy szeretnétek néha házon kívül is tartózkodni. Hiszen az, hogy gyereketek született, nem kell, hogy egyből azt jelentse, megszűnt az életetek. És milyen romantikus gondolat az, hogy a friss család együtt, hármasban indul el mondjuk egy erdei sétára, netán meginni egy italt egy közeli bárban, elnyalni egy fagyit stb.

Nyilván nem indulsz el csakúgy, bele a vakvilágba. Néhány tényező (mikor evett, mikor kakilt, mikor kell megint ennie, mikor kell fürdenie, mikor aludt el, meddig fog aludni) alapján kidolgozol egy harmadfokú, 70 ismeretlenes egyenletet, amelyet hosszas fejvakargatás közben megoldasz és rájössz, pontosan 27 percetek van valami jópofa programhoz (beleértve az előkészületeket, az indulást, az odautat, magát a programot és a visszautat is). Akkor úgy döntesz, megvárod a következő etetést, hogy a végén rájöhess, pontosan 27 percetek van valami jópofa programhoz (beleértve az előkészületeket, az indulást, az odautat, magát a programot és a visszautat is). Tehát úgy döntesz, lesz, ami lesz, házon kívül eteted meg a gyereket. Mivel a stressztől ideiglenesen elapad az összes tejed, készítesz (a teljesség igénye nélkül) tápszert kisdobozban, forralt, pontosan jó hőfokra visszahűtött vizet termoszban, 5 szett váltóruhát (mert mi van, ha leeszi/ lebukja/ lepisili/ lekakilja magát, mi van, ha felmelegszik/ lehűl az idő/ kisüt a nap/ elered az eső), egy családi csomag pelenkát, hat csomag nedves törlőt és legalább 12 db textilpelenkát, egy vastag és egy vékony kabátkát és legalább három sapkát.

via GIPHY

Mire odaértek a kiszemelt helyre, már legalább huszonháromszor vesztél össze a férjeddel, mindenki idegállapotban van. Megrendelitek az első italt, amit mire kihoznak, felébred a gyerek, vigasztalhatatlanul elkezd sírni, így pánikszerűen hajtjátok fel poharaitok tartalmát és 5 perc után távoztok a színről. Nem, a tápszert mégsem adod oda, mert rosszul érznéd magad amiatt, hogy nem szoptatsz.

Amennyiben hosszú és állandósult ostrom után meggyőz a férjed arról, hogy eljött az ideje annak, hogy kettesben mozduljatok ki otthonról, és te ellőttél már minden elképzelehtő kifogást, megkezditek a tökéletes bébiszitter castingját. Tekintve, hogy barátokkal mozdulnátok ki, ők ugye nem érnek rá, gyerekfelvigyázni, mert oda készülnek, ahová ti is. Ugyanez vonatkozik a sógorokra és sógornőkre is, így olyan megoldásokra kényszerülsz, amivel nem vagy teljesen kibékülve és egyfolytában az órádat bámulod, hogy mikor lehet végre elindulni haza. Ilyenkor az a bizonyos 3 óra persze rohadt lassan telik el…

4.) Zene

Azt hallgatsz és akkor, amit és amikor éppen kedved van, de leginkább azt, amit szeretsz. Mert megnyugtat, mert jó lesz tőle a kedved, mert aláfest a romantikus vacsinak.

Ne is álmodj róla! Gyerekdalok szólnak végtelenítve a hangszóróból és egy idő után már a fejedből is. Álmodban. Mitöbb a férjeddel is duettben daloljátok a Bóbita (vagy, ahogy Pasi énekli a “Rózika Rózika táncol”) és a Paff a bűvös sárkány remixét, nem feltétlenül indokolt esetekben, már akkor is, amikor a gyerek nem is hallja ezt. Egy idő után úgy érzed, egy gyerekmusicalben élsz és már csak dalrészletek teátrális éneklésével tudsz kommunikálni.

Arról nem is beszélve, hogy már az autód CD lejátszójában is gyereklemez forog.

via GIPHY

 

5.) Otthonod műszaki szerkezetének ismerete

Tudod, hogy melyik helyiség hol van, melyik szekrényben mit tartotok. Ha kell, újra tudod indítani a kazánt.

Ne gondold, hogy ez elég lesz! Idővel megtanulod, hogy melyik ajtót hol kell megtámasztani picit lábbal, melyik kilincset hogyan kell lenyomni ahhoz, hogy a legkevesebb hangot adja az ajtó csukáskor, nyitáskor. Azt is pontosan tudod, hogy melyik padlódeszka nyikorog és melyik küszöbre ne lépj rá, amikor alszik a gyerek. Mishát pl. cseppet sem zavarja az a cirka 30 recsegő deszka a hálószobában, amit érintünk, amikor altatáskor rójuk a köröket. Őt az az egyetlen reccsenés tudja csak felrázni mély álmából, amit az az egy nyomorult deszka produkál, ami az ágya előtt van, de az is csak akkor, ha úgy lépsz rá, hogy közben megfogan az agyadban annak a gondolatnak a halovány szikrája, hogy most már leteszed az ágyába, miután a gerincsérvtől gyakorlatilag lezsibbadt a felsőtested.

Amennyiben sikerül úgy letenni a gyereket, hogy ne ébredjen fel erre, a szobából így távozol:

Megtanulsz továbbá csont nélkül szlalomozni vaksötétben bútorok és egyéb berendezési tárgyak között, akár egy doboz sterilizált cumival, cumisüveggel és kupakkal a kezedben és nyakadba akasztott fejőgéppel együtt is.

Mondjuk így:

Köszönöm, hogy betértél a Fapiacra! Ha tetszett az írás és nem szeretnél lemaradni a legújabb bejegyzésekről és egyéb apró sztorikról, csatlakozz a blog Facebook oldalához is!