1.0Fapiacról kertvárosbahttps://fapiac.cafeblog.huTóth J. Zsuzsihttps://fapiac.cafeblog.hu/author/zsutot/<strong>Az illúzió</strong> Nem olyan rég épp egy csütörtöki estéről baktattunk haza Judit barátnőmmel és a sarkon, ahol elválnak útjaink, szokásunkhoz híven, leálltunk trécselni még egy jó időre. Nem tudom, mi ez a nőknél, de képesek vagyunk például egy együtt töltött nap után még órákat telefonálni egymással, vagy, mint mi azt tenni szoktuk, még legalább egy órát trécselni az utcasarkon, a hidegben, esőben, szélben, holott azelőtt is egy egész estén keresztül az életünket szedtük szét és raktuk össze megint. Ahogy ott álltunk - talán éjfél is elmúlt már -, amikor egy rakás, enyhén illuminát, egyébként meglehetőst konszolidált, felelőssegteljes anyuka csődült ki viháncolva a sarki vendéglátóipari egységből. Mellettünk állva - nők jó szokásához híven -,  trécseltek még egy sort (igaz, valamivel magasabb hangerővel, mint mi) miközben az elől-hátul kisülésekkel felszerelt kerékpárjaikat bontották ki a láncok, lakatok, zárak alól. Itt-ott kacaj, egymásnak hálálkodás a kellemes estéért, egy "azt az utolsó pohár bort már nem kellett volna meginnom", egy "jesszusom, éjfél elmúlt, holnap reggel edzése van a gyereknek", egy "te, adjál már egy slukkot a cigidből", majd "úristen, ha férjem ezt látná!". Végül, mint egy hangos madárraj az őszi szürkületben, szanaszét röppentek a gyerekek transzportálására kiválóan alkalmas kerékpárjaikon. Mi meg ottmaradtunk a nagy csendben és megállapítottuk, hogy van még remény, ha nekünk is lesz gyerekünk (bevallom, ez visszatérő téma a csütörtöki szeánszokon, <del>meg a hétfői jógaórán, a keddi e-mailekben, a szerdai telefonbeszélgetések és a pénteki sms-ezés soràn is</del>), nem kell majd teljesen feladnunk a megszokott kényelmes kisasszonyéletünket. Belefér azért még 1-1 csajos este a gyerekektől besűrült mindennapokba, ha nem is hetente (ne akarjuk magunkat ilúziókba ringatni!), de 2 hetente, havonta egyszer talán. Mert azt azért mégis a hülye is tudja, hogy egy gyerek nagy változást hoz az ember életébe. De nem kell attól az ember lányának feladnia a gyerek(ek) érkezése előtti életét. Mint látjuk, ezek az anyukák is milyen remekül szórakoztak, talán nekik is a csütörtök abarátnős estéjük. Ezen felfedezésünk örömére ellejtettünk még egy örömtáncot a sarki vendéglátóipari egység előtt és mosolyogva váltak el útjaink egymástól. Mindketten arra gondoltunk boldogan, hogy ez a dilemma is megoldódott.   <strong>A valóság</strong> Míg nem, e-mailt kaptam egy gyakorló anyukától, éjjeli egykor. (Ő maga úgy fogalmazott)  "Egy narkolepsziás anya vallomásai". "<em>Isten éltessen névnapod alkalmából! </em> <div id="yui_3_13_0_ym1_1_1393190003715_10956"><em>Ne haragudj, hogy nem jelentkeztem jó ideje. El vagyunk havazva!!!!!!</em> <div id="yui_3_13_0_ym1_1_1393190003715_10954"><em>Néha ijesztő belegondolni, hogy így fog eltelni az életünk, hogy dolgozunk, meg pörgünk ezerrel és semmi olyanra nincs időnk, amit igazán szeretnénk. Ez a hülye lelkiismeretesség az oka mindennek.</em></div> <div id="yui_3_13_0_ym1_1_1393190003715_10952"><em>Na mindegy, mindig reménykedem mióta dolgozom, hogy egyszer majd csak jobb lesz, de be kell látnom, hogy egyre rosszabb a helyzet. </em></div> <div></div> <div><em>Ma eredetileg skype-olni akartunk veletek, de Gyerek 1-nek még gyakorolni kellett, Gyerek 2 meg nyüszített a fogfájástól, Férj meg azt sem tudta az influenzától, hogy fiú-e vagy lány, majd amikor élt bennem a remény, hogy a gyerekek (3 db - 2+ Férj) lefektetése után feltárcsázlak, rájöttem, hogy az a laptop, amire fel van telepítve a Skype, szervizben van, és nem tudlak hívni titeket.</em></div> <div></div> <div><em>Az imént hangokat hallottam az emeleten, hát kiderült, hogy kisnyesteknek adtak életet a padlásunkon. Szaporodtak zajos felső szomszédaink, most is olyan csöszmötölés, rendezkedés van odafönn, mintha újszülöttet várnának haza kórházból.</em></div> <div></div> <div><em>Most elköszönök, mert már meglátszik az arcomon a klaviatura lenyomata: jó éjt mindannyiunknak!!!</em>"</div> <div></div> <div>Hogy ez lenne az, amit a legtöbben csak úgy hívnak, az "apróbetűs rész"? Amiről a világon SENKI nem tesz említést egy párnak, akik pl. "próbálkoznak", vagy éppen bejelentik, hogy helyzet van. Aminek a létezéséről mindenki tud valahol, csak senki nem számít arra, hogy az az ő esetében is így lesz. Azok az apróbetűs bekezdések, melyek jelenlétéről végül kivétel nélkül mindenki személyesen győződhet meg.</div> <div></div> <div><a href="https://fapiac.cafeblog.hu/files/2014/02/exhausted.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-672" alt="exhausted" src="https://fapiac.cafeblog.hu/files/2014/02/exhausted-300x207.jpg" width="300" height="207" /></a></div> <div></div> <div>Így utólag belegondolva a dologba, elképzelhetőnek tartom, hogy azok a viháncoló anyukák is 10 év után először rúgtak ki a hámból...</div> <div></div> <div></div> <div><em>Köszönöm, hogy betértél a Fapiacra!  <a href="https://www.facebook.com/Fapiacblog">Facebook oldalam</a> segítségével hollandiai életem minden részletéről képben maradhatsz ! <img alt=":)" src="https://fapiac.cafeblog.hu/wp-includes/images/smilies/icon_smile.gif" /></em></div> <div></div> <div></div> <div>A kép <a href="http://www.motherfitness.com/is-the-time-change-zapping-your-energy/">innen</a>.</div> <div></div> </div>rich