Végre hétvége van! Ismeritek? Az okosok a hétnek azon két napjára utlnak így, amikor nem kell dolgozni menni, sőt az embernek nincsen más dolga, mint mosni, takarítani, vasalni, nagybevásárolni élvezni a ránk szakadt hatalmas szabadságot, sétálni egyet az erdőben, hiszen olyan szép idő van és ki tudja, meddig még.

Ez mind szép és jó is lenne, ha nem másképp alakult volna a hétvégénk. Ismét.

Pasinak ma estére ugyanis meghívása volt egy szülinapi bulira. Hogy miért forgatja ez fel fenekestül az én hétvégi terveimet?

A szülinapi bulinak témája van ugyanis. Nem más, mint a Csillagok háborúja. Nem, Pasi nem a 9 éves unkaöcsém szülinapi bulijára hivatalos, hanem egy haverjáéra. Ja, nem! Pasi nem 9 éves gyerekekkel barátkozik, haver a héten töltötte a 29-et ugyanis. A viselkedést nevezhetnék gyerekesnek is, bár engem személy szerint meglep (és reménnyel tölt el), hogy idén már nem Nintendo volt a téma…
Engem szerencsére nem hívtak meg. Egyrészt, teljes mértékben analfabéta vagyok Csillagok háborújából. Hallottam már a jedikről, ismerem a Dártvádert, meg azt a nagyfülű, ráncos tagot és természetesen Leia hercegnőt. Valahonnan rémlett a név, Artuditu. Ma világosított fel Pasi, hogy az nem “artuditu”, hanem R2-D2 (ejtsd ángolosan Ár tú-Dí tú). (Ez mellesleg majdnem hajaz arra a sztorira, amikor 21 évesen, fősikolás cserefélévem alatt felvilágosítottak magyarul tudó csoporttársaim, hogy a “Bújj, bújj zöld” ág című gyermekdalban a “csabuljatok rajta” az csak bújjatok rajta. Én őszintén meg voltam győződve arról, hogy a szó egy tájszó, tehát létezik és nyugodtan lehet csabulni, sőt, a magyar nyelvben a csabulás sem ismeretlen fogalom. Eddig nem fedeztem fel egyéb félrehallott szót a szókincsemben, ha bárki bármit észrevesz, az kérem jelezze.)

Szóval, egyrészt nem éreztem volna teljesen jól magam a bőrömben egy olyan témában, amiről még kevesebbet tudok, mint a kvantumfizikáról, másrészt az sem lett volna túl kellemes, hogy én mint tizedik Leia hercegnő lépjek be a buliba, mert valamiért csak azt tudom elképzelni, hogy minden meginvitált pasi minden meginvitált barátnője Leia hercegnőnek öltözik. Úgyhogy nem vettem rossznéven, hogy a meghívás csak Pasinak szólt.

Ennek ellenére felajánlottam neki segítségemet a jelmez elkészítéséhez. (Na, ezzel telt az év utolsó csodaszép, verőfényes őszi napja).
Kezdjük azzal, hogy Pasi sokáig nem tudta, minek akar öltözni. Végül kitalálta, ő rohamosztagos lesz. Mivel nem akart jelmezt venni/ bérelni (valahol persze értem is, mert mennyivel többet ér egy saját kezűleg készített jelmez, mint valami gagyi kínai, amiből legalább kettő tutira szembe fog jönni veled a bulin), elhatározta, hogy viseletét maga fogja elkészíteni.
Tehát rohamosztagos. A hozzám hasonló Csillagok háborúja szakbarbároknak segítségül, egy rohamosztagos így néz ki:

Kérdésemre, hogy mégis miből kívánja elkészíteni a jelmezt, nemes egyszerűséggel annyit válaszolt, hogy kartonból, abból van úgyis elég itthon. Kell még egy-két kiegészítő, mint például fegyver, de azt seperc alatt beszerzi.
Ismerem már Pasi seperc alatt kivitelezett akcióit. Ezek általában minimum több órás, de inkább több napos, kevesebb szerencsével néhány hónapos rutingyakorlatok.
Ma, néhány órás várakozást követően rátelefonáltam, hogy mikor ér haza a beszerzőkörútról, mert a jelmezt még meg is kell csinálni és, bármennyire is kedvelik a haverjai, nem hiszem, hogy szívesen tolják ki a buli kezdetét jövő hétig. Értette a célzást, mondta, hogy már csak fekete festékspray-t kell vennie, éppen egy háztartási áruházban van, ahol abban a pillanatban szerezte be a fegyverét.

Alig 3 órával később haza is ért és nekiláttunk a jelmezgyártásnak. Először is “felpróbálta” azt a kartondobozt, amiből a jelmezt kívánta kivitelezni. Azt hiszem, ekkor jött rám az első röhögőgörcs.

Mert ugyan kire ne jönne, amikor egy majd’ 30 éves férfit lát egy kartondobozban?
Az első röhögőgörcsöt gyorsan követte a második (a kezdeti sokkból felocsúdva), amikor egy 25 cm-es pengéjű konyhakéssel akart lyukat vágni a kezének úgy, hogy a dobozt nem vette le. Még szerencse, hogy segítettem, különben szerintem lazán megkéselte volna magát (több alkalommal, ha már itt tartunk).

Sikerült meggyőznöm arról, hogy a jelmezhez érdemes úgy hozzálátni, hogy a doboz NEM rajta van. Azzal az elképzelésemmel, hogy például használhatnánk tollat is és mérőszalagot a dolog tervezéséhez, nem arattam osztatlan sikert, mert szerinte az felesleges időpazarlás. Annyit azért engedélyezett, hogy lefújjam a kartondobozt fehérre.

Órákon keresztül ragasztott, vágott, festett. Végül letett arról az ötletéről, hogy egy 10 literes fehér kisvödörből készítsen sisakot, előásott valahonnan egy kisebb dobozt, amit alkalmasnak talált erre a megtisztelő feladatra.
Megkértem, hogy azt azért ne fújja le festékkel, mert elkerülhetetlen lesz az agykárosodás a festék kipárolgásából kifolyólag. Legnagyobb meglepetésemre még hallgatott is rám!

Ezek után már csak a háztartási áruházban vásárolt neonzöld fegyvert kellett átfújni feketére és készen is voltunk!
Fent említett neonzöld fegyver egyébként gyermekjátékként funkcionál, adtak hozzá három darab keményebb szivacsból készült golyót (Pasi terminológiájában muníció), amit a puskacsőbe kell tölteni, a fegyvert pedig addig pumpálni, amíg az ki nem lövi a töltényt. Már fogalmazok egy levelet a fogyasztóvédelemnek, Pasi ugyanis egy óvatlan pillanatban véletlenül fejbelőtt egy fél méterről, aminek hatására bekékült az arcom és kilazult két fogam, kisgyermekes szülőknek tehát a gyermekük (és saját) testi épségük érdekében abszolút nem ajánlom.

A jelmez elkészült, Pasi pedig izgatottan próbálta fel azt. Voltak neki kisebb hibái, például, hogy egyáltalán nem hasonlított egy rohamosztagos ruházatára, hogy minden mozdulattal lecsúszott egy-egy kiegészítő, illetve, hogy a sisak miatt problémás lett volna bármilyen táplálék és/ vagy alkoholtartalmú ital bevitele, valamint, a jelmez abszolút nem lett volna alkalmas kerékpározásra (az meg fontos, mert bicajjal ment a buliba). Ettől eltekintve nem is sikerült olyan rosszul. Egy picivel több türelemmel és némi képzelőerővel akár hasonlíthatott is volna egy rohamosztagos ruházatára.

A jelmezes főpróba után pontokba szedtem a páncélzat hiányosságait és javasoltam egy-két megoldást, amivel 1.) kicsivel feljavíthattuk volna a viseletet, 2.) nem hullott volna teljesen szét az egész abban a pillanatban, hogy pislant egyet a fél szempillájával.
Pasi meghallgatta a javaslataimat, majd úgy döntött, mégsem azt veszi fel. Két órával ezelőtt a fürdőköntösében, jedi lovagként hagyta el az objektumot.
Igen, abban a bizonyos fürdőköntösben.

Már alig várom haver következő beöltözős szülinapját. Egyetlen mondat jut róla az eszembe: az erő legyen… velünk.