Mmmmmmmm. Hallom, már rányomtam.
Háromnegyed hét.
Nem hiszem el, hogy megint a raktárigazgató vérnyomását mértem egész éjszaka álmomban. Mit tudom én, miért. Biztos, mert mindig ordibál a telefonban. Nem, nem jó pasi. Ha szerinted én örülök annak, hogy egész éjszaka egy pocakos, kopaszodó ötvenes pasi vérnyomását mérem, aki beszéd közben még köpköd is, akkor neked van igazad.
Oké, csak még 5 percet.
Hallom, már rányomtam. Jól van na, mondom, már visszanyomtam!
Nem mondod, hogy negyed 8 van!
A francot vegyek fel megint? Megtennéd, hogy nem fütyülsz utánam minden alkalommal, amikor elmegyek melletted?? De, nagyon aranyos tőled, te is szexi vagy, de nem tudom, hogy mi a francot vegyek fel! Nem, nincs túl sok cuccom, látod, hogy alig találok valamit! Elállnál az útból? Mert véletlenül nekem is a szekrénynél van dolgom! Jó, ennyi erővel te is felkelhettél volna hamarabb.
Mit tudom én, a te nadrágod! Ott van, az orrod előtt. Oké, én kérek elnézést, de minden nadrágod szürke! Nem, tényleg nem láttam. Biztos, hogy nem pakoltam el “már megint”!
Mondom, hogy nem, a saját cuccaimat is alig tudom kordában tartani. Nem, még mindig nem úgy értem, hogy túl sok ruhám van!
Hány óra van? Hová tetted a telefonomat?
Rohadt jó, megint el fogok késni! Jó, attól még el fogok késni. Az egy autó, nem időgép! Jó, te mondtad, hogy nem bánod, ha biciklivel kell járnod.
Akkor minek hozod fel minden nap?
Figyi, arrébb tudnál állni? Mert nekem is szükségem van a tükörre. Jó, elférünk ketten, nem? Na. Át tudnál állni a jobb oldalra? Mert bal oldalt vannak a sminkcuccaim. Akkor majd áthajolok előtted, így jó lesz?
Tényleg ilyen nehéz lett volna egyből jobbra állni? Komolyan nem vettem ki a kontaktlencsémet éjszakára?? Mit tudom én, elmaradt… Remek, mehetek szemüvegben ma is…
Tök jó, megint gáz a hajam!
Mi? Nem hallom! Mit mondasz? Bocs, hajat szárítok. Nem, nincs kenyér, abonett van. Te akartál fogyózni! A polcon. Nem ott, a hűtő felett. Mondom, a hűtő felett, nem a tűzhely alatt. Szerinted, hogyan fogalmazhatnék még pontosabban?
Doboz? A tűzhely alatt. Mondom, hogy a tűzhely alatt.
Kávét kérsz?
Az étkezőasztalra tettem. Van már benne cukor és tej. Mondom, hogy tettem bele! Akkor minek kérdezed?
A kesztyűdet? Nem láttam. Nem, tényleg nem láttam. Nem tudom, így jártál. Igen, tudom, hogy hideg van. Igen, tudom, hogy biciklizned kell (ma már hatszor említetted). Akkor elvigyelek? De nekem 9 előtt bent kell lennem. Akkor kénytelen leszel bicajjal menni. Mondjuk, lehet, hogy felvehetnél egy vastagabb kabátot. Akkor ne panaszkodj, ha megfázol.
Szia! Neked is! Jó, én is téged! Oké! Puszi! Nem, nem felejtem el megkérdezni.
VÁRJÁL! Az ebéded! Ott van az asztalon. Nem a pulton, az asztalon. Ahol a táskád is volt. Nem nyúltam hozzá.
Menjél már! Nem, de nekem is sietnem kell! Jó, megkérdezem, mondom, hogy nem felejtem el!
Hol a macska?! Recsi? Reecsiiiii! Hol vagy? Ezt nem hiszem el!
Hová tette már megint a telefonomat? Miért kell mindent elpakolnia onnan, ahol hagytam??
Szia. Kiment veled a macska? Nem, de nem találom. Biztos, hogy nem surrant ki melletted? Néztem. A pincében is. Ott is. Mit tudom én? Jól van, ha 1 percen belül nem találom, elindulok. Jó, szia.
Te itt vagy??? Hülyére kerestem magam! Van kajád? Naná, hogy nincs. Várjál! Na, egyél!
Hol a kulcsom?
Uhh, laptop!
Jó reggelt, Dirksné, hogy tetszik lenni? Mi is jól vagyunk! Igen, sokat dolgozunk. Ez most egy ilyen időszak. Igen. Értem. Tényleg, mióta? Reméljük, gyorsan el tudják adni. Nem, nem hiszem, hogy rossz emberek költöznének a helyükre. Igen, ők nagyon kedves emberek. Persze, kár lenne, de tényleg nem hiszem. Tőlünk is hogy tetszett tartani és annyira azért nem vagyunk mi rossz szomszédok, ugye? Na, ugye! Ennek örülök. Ne tessék haragudni, de nekem nagyon kell sietnem. Igen. Jó-jó, szép napot! Kávé? Jó, majd megbeszéljük, mikor.
Hogy tud valaki ennyit beszélni!? Basszus, nem ártott volna tankolnom. Most már mindegy, végül is még csak két napja világít a lámpa. Gyerünk-gyerünk, tekerjál, apukám!
Öcsém, mekkora bunkó vagy, nehogy elengedj!
Úristen, kihúztam a hajvasalót?? Most már mindegy…
Menjüüünk már! ZÖLD VAN, EMBEREK, ZÖÖLD!! Haladjunk, haladjunk! Döntsük már el, hogy jobbra, vagy balra!
Hogy lehet így totyogni gyorsforgalmi úton?! Emberek, ezt nem véletlenül hívják gyorsforgalmi útnak!
Na végre! Áh, hál’ Istennek, áll még az épület…
Oké, jó vagyok, 10 perc múlva 9!
Na, csapjuk fel gyorsan a sorompót! Jóóóól, van! Hol egy hely? Áhhh, tökéletes!
Jó reggelt! Sziasztok! Jó reggelt!
Szia! A statisztikát?? Persze, hogy nem felejtettem el a statisztikát naná, hogy elfelehtettem a statisztikát!!!
Hello, csak azt akartam mondani, hogy ne várj rám a vacsival, azt hiszem, túlórázni fogok ma…
Igen, a szundi aljas egy dolog!
Egyébként pont azon gondolkodtam, hogy hogyan csinálják hétköznapo hősök gyerekkel… Úgyhogy le a kalappal előttetek! Nekem néha már ez is sok… 🙂
Atyaég, mintha rólam írtál volna.. Csak én gyerkőccel csinálom ezt végig nem a férjemmel, Ő korábban elmegy otthonról (szerencsére, nem is tudom mi lenne, ha hárman készülnénk reggelente) 🙂 Ja és futunk a buszra, no nem minden reggel, de tegnap meg ma sikerült felugranunk az utolsó pillanatban! Túl sok ruha kerül ránk, ahhoz idő kell, úgyhogy még előbb kell elkezdeni a készülődést, és persze tudom, le kell szoknom a szundiról..