Misha lassan 10 hónapos lesz, én meg közben szorgalmasan gyűjtöm a tapasztalatokat. Meg az ősz hajszálakat. Közben pedig rádöbbenek erre-arra. Úgy is mondhatnám, hogy az agybaj kerülget néha, de nem mondom, mert az úgy tűnhet, mintha panaszkodnék, holott egyszerűen csak arról van szó, hogy néha kevésnek érzem magam – agyban – a feladathoz. Temérdek dolog […] Tovább
Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan eljön ez, hogy az az egy hónap anyukámmal ilyen veszettül gyorsan fog eltelni. Több, mint 1 hónapig volt itt anyukám, több, mint egy hónapja dolgozok megint és jó egy hónappal ezelőtt még azt gondoltam, miénk a világ minden ideje. Október 30-án, amikor anyukámért a reptérre mentünk, még úgy voltam, […] Tovább
Számunkra, akik a GYES kultúrában nevelkedtünk, ez szinte elképzelhetetlen, igaz? Mert milyen anya az olyan, aki képes otthon, vagy bölcsiben hagyni az alig 3 hónapos gyerekét azért, hogy inkább a munkatársaival töltse a napjai nagy részét, mint a saját gyerekével? Mert egy gyereknek minimum 1, de inkább 3 éves koráig az anyja mellett a helye. […] Tovább
Sok dologban nem vagyok már olyan görcsös babaszempontból, mint az elején voltam, ami által – magam sem hittem volna, ha nem a saját bőrömön tapasztalom – sokkal jobban tudom élvezni a Mishával töltött időt. Nem szorongok már az alvástól, hogy pontosan X óránként legalább Y percet aludjon és Z óránként kapjon enni. Majd ő tudja, mikor […] Tovább
Ülök a majmos szőnyeg mellett és nézem, ahogy alszik. Kimerítette a sok nézelődés és nyűgös lett. Itt kellett őriznem, mert, ha csak egy lépésnyi távolságra voltam tőle, már sírt. Minden ébredés után kb. másfél órával jön el ez a pont. Most pedig alszik végre. Én meg csak ülök és nézem őt, aki belőlünk lett. Akinek […] Tovább
Egy barátnőm, aki maga is kisbabát vár kérdezte nemrég, hogy mi változott meg az életünkben Misha óta. A kérdés teljesen jogos, én mégis inkább abból az irányból válaszolnám ezt meg, hogy mi nem változott. Hogy miért? Mert arra egyszerűbb választ adni: a lakcímünk. Ezen kívül azt hiszem, semmi nem maradt a régi. Azért igyekszem összeszedni […] Tovább
Nem féltem a szüléstől. Egyáltalán. Volt egy sziklaszilárd elképzelésem arról, hogy nekem könnyű, bonyodalmaktól mentes szülésem lesz, ami után Pasi úgy tekint majd rám, mint valami háborús hősre, valakire, aki megcsinálta a lehetetlent. Úgy képzeltem, teljesen természetesen fogok szülni, bármilyen mesterségesség alkalmazása nélkül: nálam ne repesszenek burkot, nekem nem kell oxitocin, se epidurális érzéstelenítés, nem […] Tovább
Bizonyára mindenkinek megvannak azok a jelenetek amerikai filmekből, amikor anyuka éppen őrült vajúdásban van a kórházi ágyon, apuka pedig – gondolván ezzel segít neki – a háttérben fújtat, diktálva a légzés tempóját, segítve anyukának visszatalálni a nyugalomra, miközben anyuka megpróbál maga is ráhangolódni az apuka által diktált légzésére. Vagy jól orrba rúgja apukát, mondván, ne […] Tovább
Egy várandósságban az a szép, hogy nemcsak a gyerek fejlődik ki benne, hónapok kőkemény munkájával a nulláról indulva, hanem az ő szülei is. Egy anya fejlődéséről már többször írtam. Ez az utazás nagyjából azzal egy időben kezdődik, hogy az ember lánya megérzi, valami más, mint azelőtt volt. Onnantól kezdve viszont megállíthatatlanul kezd robogni a mozdony, […] Tovább
