Meg sem merem nézni, mikor posztoltam utoljára. Jobb bizonyos dolgokat hagyni, én azt mondom. A fészbúkon jeleztem, hogy el vagyok havazva (mondjuk úgy, az életem 93%-ában el vagyok havazva, a többiben meg… próbálok aludni). Van család, munka, tanulás, és ha ez nem lenne elegendő, előléptünk a világ, na jó, azt talán nem, az ország, oké, talán […] Tovább

Most kezdhetném azzal, hogy 2015 egy nagyon különleges év volt, mert az volt, de nem lenne igazságos 2014-gyel szemben, ami szintén egy igen különleges év volt, csak nem emlékeztem meg róla, mert éppen mással voltam elfoglalva. Úgy igazságos hát, ha azt mondom, 2014 és 2015 életem évei voltak: 30 lettem, megkérték a kezemet, férjhez mentem, […] Tovább

Szerencsés vagyok. Azért, mert engem nem a pénztelenség kényszerített arra, hogy Hollandiába költözzek. Én ezt akartam. Attól a pillanattól fogva, hogy becsukódott mögöttem a főiskola kisbuszának az ajtaja, ami egy kínkeserves, madjnem 24 órás út után a holland főiskola előtt szép sorjában kitett bennünket. Akkor még nem tudtam, hogy itt fogok letelepedni, mint ahogyan azt […] Tovább