Fapiacról kertvárosba

3 hónappal szülés után dolgozni?

Számunkra, akik a GYES kultúrában nevelkedtünk, ez szinte elképzelhetetlen, igaz? Mert milyen anya az olyan, aki képes otthon, vagy bölcsiben hagyni az alig 3 hónapos gyerekét azért, hogy inkább a munkatársaival töltse a napjai nagy részét, mint a saját gyerekével? Mert egy gyereknek minimum 1, de inkább 3 éves koráig az anyja mellett a helye. […] Tovább

Karácsonyi agymenés

Gondolom, mindenkinek a könyökén jönnek már ki a megható karácsonyi történetek, a fészbúkos fényképek komplett karácsonyi menükől, sütikről, a kis Rezsőke első karácsonyáról (minden elképzelhető szögből és megvilágításban), lánykérésről, várva várt és kevésbé vágyott ajándékokról, most, hogy a karácsonyfát is lebontottuk, a nappalok is egyre hosszabbak már, majdnem tavasz van, rügybe borultak a meggyfák (nálunk […] Tovább

Csak keményen!

A múltkori állásinterjú (nehezen tudom elengedni a dolgot) kapcsán sokat gondolkodtam jelenlegi helyzetemről, arról, hogy mennyi mindenen mentem már keresztül itt és, hogy mennyi megpróbáltatáson tettem túl magam – kisebb-nagyobb traumákkal megküzdve. Leginkább viszont a cégen belül, végtelennek tűnő évek izzadságos munkájával kiharcolt helyemről, meg arról, hogy hogyan is telnek a mindennapjaim mint logisztikai szakember […] Tovább

Beszippantott a vállalati élet, avagy mit is akarok én?

Kérdezhetnénk, mire ez a nagy komolyság egy ilyen gyönyörű hosszú hétvégén, amikor inkább azon kellene tépelődnöm, hogy mihez is kezdjek a rám szakadt nagy szabadsággal… Menjek be a városba, üljek le egy teraszra és élvezzem a napsütést, fogjak egy könyvet (például azt az egy szerencsétlen ABC gyilkosságokat, aminek hónapok óta nem sikerült a végére érnem), […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!