Meg sem merem nézni, mikor posztoltam utoljára. Jobb bizonyos dolgokat hagyni, én azt mondom. A fészbúkon jeleztem, hogy el vagyok havazva (mondjuk úgy, az életem 93%-ában el vagyok havazva, a többiben meg… próbálok aludni). Van család, munka, tanulás, és ha ez nem lenne elegendő, előléptünk a világ, na jó, azt talán nem, az ország, oké, talán […] Tovább

Nem beszéltem erről valami sokat eddig, mert nem nagyon tudtam hova tenni egy ideig a dolgot (mostanra talán mindketten túlvagyunk a nagy pofáraesések okozta sokkon), de azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, Pasi karrierje Papiként sem indult teljesen zökkenőmentesen. Nyilván senki sem születik álomszülőnek. Úgy, hogy esetleg van fogalma arról, hogy mit is jelent […] Tovább

Misha lassan 10 hónapos lesz, én meg közben szorgalmasan gyűjtöm a tapasztalatokat. Meg az ősz hajszálakat. Közben pedig rádöbbenek erre-arra. Úgy is mondhatnám, hogy az agybaj kerülget néha, de nem mondom, mert az úgy tűnhet, mintha panaszkodnék, holott egyszerűen csak arról van szó, hogy néha kevésnek érzem magam – agyban – a feladathoz. Temérdek dolog […] Tovább

Ülünk reggel az autóban ketten. Én értelemszerűen a volán mögött, Misha pedig hátul a hordozóban. Vettünk egy tükröt, hogy lássuk, mit csinál. Azelőtt mindig csak reméltük, hogy minden rendben van vele. Ha az apja is jött velünk valahova, az egyikünk (nyilván, aki éppen nem vezetett) hátrafényképezett, hogy lássuk, alszik-e, vagy ha nem, mit eszik éppen […] Tovább

Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan eljön ez, hogy az az egy hónap anyukámmal ilyen veszettül gyorsan fog eltelni. Több, mint 1 hónapig volt itt anyukám, több, mint egy hónapja dolgozok megint és jó egy hónappal ezelőtt még azt gondoltam, miénk a világ minden ideje. Október 30-án, amikor anyukámért a reptérre mentünk, még úgy voltam, […] Tovább

Egy barátnőm, aki maga is kisbabát vár kérdezte nemrég, hogy mi változott meg az életünkben Misha óta. A kérdés teljesen jogos, én mégis inkább abból az irányból válaszolnám ezt meg, hogy mi nem változott. Hogy miért? Mert arra egyszerűbb választ adni: a lakcímünk. Ezen kívül azt hiszem, semmi nem maradt a régi. Azért igyekszem összeszedni […] Tovább

Azt hiszem, kezdem felfogni, hogy az életünk nem a régi már és valószínűleg nem is lesz már az soha. Ez persze tiszta sor, ha az ember gyereket vállal, ezzel azért illik tisztában lennie. És valahol így volt ez velem is, csak azt hiszem, nem tudtam pontosan, hogy mi mindenben fog ez megnyilvánulni tulajdonképpen. Most sem […] Tovább

Az elmúlt fél évben egy igen hosszú utat tettem meg. Befelé, a magam irányába. Hosszú és rögös az út és tudom, hogy ez még csak a kezdet és ennél csak sokkal durvább lesz, mert hamarosan nem csak én leszek már meg Pasi, hanem Ziggy is, akit el kell látni, úgy, ahogy az neki a legjobb. […] Tovább

Drága Ziggy!   Még nem ismerjük egymást túl jól, azt hiszem, egyelőre te valamivel jobban ismersz engem, mint én téged. Ez persze változni fog. Idővel hamarabb fogom tudni, hogy mire gondolsz, mit érzel, mi bánt, mint te magad. De egyelőre be kell érnem a ritka találkozásokkal. Eddig ötször láttalak, minden alkalommal boldogság, büszkeség és őrületes […] Tovább

Az illúzió Nem olyan rég épp egy csütörtöki estéről baktattunk haza Judit barátnőmmel és a sarkon, ahol elválnak útjaink, szokásunkhoz híven, leálltunk trécselni még egy jó időre. Nem tudom, mi ez a nőknél, de képesek vagyunk például egy együtt töltött nap után még órákat telefonálni egymással, vagy, mint mi azt tenni szoktuk, még legalább egy […] Tovább