Bizonyára mindenkinek megvannak azok a jelenetek amerikai filmekből, amikor anyuka éppen őrült vajúdásban van a kórházi ágyon, apuka pedig – gondolván ezzel segít neki – a háttérben fújtat, diktálva a légzés tempóját, segítve anyukának visszatalálni a nyugalomra, miközben anyuka megpróbál maga is ráhangolódni az apuka által diktált légzésére. Vagy jól orrba rúgja apukát, mondván, ne […] Tovább

Egy várandósságban az a szép, hogy nemcsak a gyerek fejlődik ki benne, hónapok kőkemény munkájával a nulláról indulva, hanem az ő szülei is. Egy anya fejlődéséről már többször írtam. Ez az utazás nagyjából azzal egy időben kezdődik, hogy az ember lánya megérzi, valami más, mint azelőtt volt. Onnantól kezdve viszont megállíthatatlanul kezd robogni a mozdony, […] Tovább

Azt mondják, hogy terhesség alatt elszenilisedik az ember. Leginkább az anyukák, de talán mindenki egy kicsit körülöttük – gondolok itt ugye Pasira, aki saját elmondása szerint már képtelen a munkájára koncentrálni, pláne, amióta rájött, hogy már csak két hét van a papírforma szerint. Bár úgy az igazságos, ha beismerem, esetünkben inkább én lettem kevésbé beszámítható […] Tovább

Az elmúlt fél évben egy igen hosszú utat tettem meg. Befelé, a magam irányába. Hosszú és rögös az út és tudom, hogy ez még csak a kezdet és ennél csak sokkal durvább lesz, mert hamarosan nem csak én leszek már meg Pasi, hanem Ziggy is, akit el kell látni, úgy, ahogy az neki a legjobb. […] Tovább

Nem tartom magam a klasszikus(an jó) kismamának. Nem beszélek magamról és magzatomról állandóan többes szám első személyben például. Sőt, ha valaki azt kérdezi tőlem “hogy vagytok?”, először mindig azt hiszem, hogy rólam és Pasiról érdeklődik, majd amikor már ciki, hogy még mindig néz rám az illető, mint borjú az újkapura, miután töviről hegyire kielemeztem, hogy […] Tovább

Az a helyzet, hogy gyermeket várni az egyik legszebb, legfelkavaróbb, legzavarosabb, legcsodálatosabb, legnehezebb dolog, amivel valaha találkoztam. Mert ugye sokan mondják, hogy nem könnyű, de kérem, azt senki nem mondta, hogy ilyen nehéz is tud lenni ez! Most nem is arról beszélek, hogy eleinte (sőt, gondolom, majd később is) az ember ki van téve mindenféle – […] Tovább

Az illúzió Nem olyan rég épp egy csütörtöki estéről baktattunk haza Judit barátnőmmel és a sarkon, ahol elválnak útjaink, szokásunkhoz híven, leálltunk trécselni még egy jó időre. Nem tudom, mi ez a nőknél, de képesek vagyunk például egy együtt töltött nap után még órákat telefonálni egymással, vagy, mint mi azt tenni szoktuk, még legalább egy […] Tovább

Ez a sor jutott eszembe ma egy tervezettnél hosszabbra nyúlt kocogás után. Barátnőm egy olyan problémáról mesélt nekem, ami szerintem sok – korunkbeli – kapcsolatot érint, mégis meglepett, hogy náluk is ez a helyzet. Hosszú, majd’ 9 éves kapcsolata egy olyan fordulóponthoz érkezett, ami egy csapásra megváltoztathatja az életét. Boldogok együtt, de pasija hirtelen nem […] Tovább