Az összes aggodalmam ellenére kiderült (természetesen), hogy Misha tökjó bölcsibe jár. Aranyosak a jüfik (így hívják ugye a bölcsis gondozó “néniket” – mellesleg egytől egyig fiatalabbak nálam…), szerveznek a gyerekeknek mindenféle programot, lehet úszni járni meg zene- és táncórára, az olyan piciknek meg, mint Misha, van pl. babatorna. Mindemellett pedig nemrégiben még egy egy kávéautomatát […] Tovább
Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan eljön ez, hogy az az egy hónap anyukámmal ilyen veszettül gyorsan fog eltelni. Több, mint 1 hónapig volt itt anyukám, több, mint egy hónapja dolgozok megint és jó egy hónappal ezelőtt még azt gondoltam, miénk a világ minden ideje. Október 30-án, amikor anyukámért a reptérre mentünk, még úgy voltam, […] Tovább
Számunkra, akik a GYES kultúrában nevelkedtünk, ez szinte elképzelhetetlen, igaz? Mert milyen anya az olyan, aki képes otthon, vagy bölcsiben hagyni az alig 3 hónapos gyerekét azért, hogy inkább a munkatársaival töltse a napjai nagy részét, mint a saját gyerekével? Mert egy gyereknek minimum 1, de inkább 3 éves koráig az anyja mellett a helye. […] Tovább
Itt is megvannak azok a reklámok, amik rögtön ki tudják csapni a biztosítékot nálam. Van egy üzletlánc, egy drogéria (és minden egyéb), ahol mindenféle piperecuccon, mosó- és tisztítószeren és kozmetikumon keresztül, gyógyszereken és gyógyhatású készítményeken át, a Kínában, őrületes találékonysággal gyártott ajándék- és dísztárgynak szánt borzalmakig mindent árulnak. Ez a bolthálózat rukkolt elő nem túl régen […] Tovább
A héten megint belekeveredtem a holland egészségügy útvesztőjébe. A Hollandiában töltött majdnem 8 évem után még mindig meg tudok lepődni (ráadásul ugyanazzal az intenzitással, mint legelőször) azon, hogy micsoda favágás megy a háziorvosoknál. Nem panaszkodni akarok, mert tudom, hogy lehtne ennél sokkal rosszabb is, de ez egy olyan sokk számomra, hogy tényleg minden alkalommal leesik […] Tovább
4 napja lezuhant egy utasszállító gép. Hányszor hallottunk már ilyen és ehhez hasonló rémséges híreket. Gyakorlatilag minden nap. Megbotránkozunk, majd elmegyünk mellette, mert minket (szerencsére) nem érint közvetlenül. Míg nem egy olyan tragédia történik, ami nem a világ, tőlünk messze eső pontján zajlik. Akkor meglegyint a tragédia lehetőségének közelsége. Hogy ez, vagy valami hasonló szörnyűség […] Tovább
Értetlen döbbenettel bámulom a tévét. A lezuhant maláj gép sajtótájékoztatója megy benne élőben. Meg a híradó extra hosszú kiadása, ahol a legbugyutább kérdéseket feszegetik. Sok-sok ember vesztette ma életét, talán egy pillanat alatt. A médiából csak ez folyik, ami teljesen érthető, tényleg hatalmas katasztrófa ez! Itt különösen, hiszen a gépen utazóknak több, mint a fele volt […] Tovább
Az elmúlt 24 órában két szupernagyi rázta fel a holland média állóvizét (amennyiben beszéhetünk még állóvízről az Ádám keresi Évát szuperprodukció mellett). Az egyik legnagyob mobilszolgáltató felajánlotta nekik életük lehetőségét: idős koruk ellenére életükben először repülni. Ezzel volt tele a holland média, tegnap este még egy élő kulturális beszélgetős műsorba is meginvitálták őket. Médiasztárok lettek. […] Tovább
Van itt, a holland tévében egy társkereső műsor. Most mondhatnám, hogy engem aztán tényleg nem lep már meg semmi, de nem mondom, mert, amikor azt hiszem, hogy nincs már a világon semmi, amivel überelni lehetne egy-egy valóságshow színvonalát (természetesen negatív irányba), valamilyen elvetemült producernek mégis sikerül annyi éjszakát átforgolódnia álmatlanul, hogy kisüljön belőle valami, ami […] Tovább
Szerencsés vagyok. Azért, mert engem nem a pénztelenség kényszerített arra, hogy Hollandiába költözzek. Én ezt akartam. Attól a pillanattól fogva, hogy becsukódott mögöttem a főiskola kisbuszának az ajtaja, ami egy kínkeserves, madjnem 24 órás út után a holland főiskola előtt szép sorjában kitett bennünket. Akkor még nem tudtam, hogy itt fogok letelepedni, mint ahogyan azt […] Tovább
