Fapiacról kertvárosba

Flúgos futam - avagy céges csapatépítés 2.0

Múlt héten céges tréningen voltam. Vasárnap estétől péntek délutánig. A kerekerdő közepén, a civilizált világtól távol, oké, egy konferenciaközpontban, bár ez az időbeosztásunk szempontjából nem volt lényeges, akár egy tornateremben is elhelyezhettek volna bennünket (én a magam részéről egy sarokba beállítva is simán tudtam volna aludni egy-egy hosszabb nap végén…). Elég húzós volt, reggeltől estig […] Tovább

Reggeli idegpárbaj a Kertvárosban

Mmmmmmmm. Hallom, már rányomtam. Háromnegyed hét. Nem hiszem el, hogy megint a raktárigazgató vérnyomását mértem egész éjszaka álmomban. Mit tudom én, miért. Biztos, mert mindig ordibál a telefonban. Nem, nem jó pasi. Ha szerinted én örülök annak, hogy egész éjszaka egy pocakos, kopaszodó ötvenes pasi vérnyomását mérem, aki beszéd közben még köpköd is, akkor neked […] Tovább

Csak keményen!

A múltkori állásinterjú (nehezen tudom elengedni a dolgot) kapcsán sokat gondolkodtam jelenlegi helyzetemről, arról, hogy mennyi mindenen mentem már keresztül itt és, hogy mennyi megpróbáltatáson tettem túl magam – kisebb-nagyobb traumákkal megküzdve. Leginkább viszont a cégen belül, végtelennek tűnő évek izzadságos munkájával kiharcolt helyemről, meg arról, hogy hogyan is telnek a mindennapjaim mint logisztikai szakember […] Tovább

Beszippantott a vállalati élet, avagy mit is akarok én?

Kérdezhetnénk, mire ez a nagy komolyság egy ilyen gyönyörű hosszú hétvégén, amikor inkább azon kellene tépelődnöm, hogy mihez is kezdjek a rám szakadt nagy szabadsággal… Menjek be a városba, üljek le egy teraszra és élvezzem a napsütést, fogjak egy könyvet (például azt az egy szerencsétlen ABC gyilkosságokat, aminek hónapok óta nem sikerült a végére érnem), […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!