Dirksné olyan a blogon, mint Columbo felesége. Mindig szó van róla, de soha nem látta még senki. Pasi és immár Misha mellett természetesen ő a legnépszerűbb szereplője történeteimnek. És mivel mindig beszélek róla, de még soha nem mutattam meg, ma végre lehull a lepel! Mindenki, aki valaha is tudni szerette volna, hogy hogy is […] Tovább
Történt egy verőfényes tavaszi szombat reggel, hogy éppen reggelinket készültük elfogyasztani jóízűen, amikor Recsi visszatért szokásos, szombat reggeli kertvárosi köréből. Boldogan, büszkén, ahogy kell. Egy fiatal galambbal a szájában. Ahogy nem kellene. A reggeliből természetesen semmi nem lett, mert hanyatt-homlok rohantunk ki, hogy kimentsük a szerencsétlenül járt állatot vérengző fenevadunk szájából, aki mindezt borzasztó rossznéven vette, […] Tovább
Mi kell a jó szomszédsághoz, mitől lesz valaki “csak egy” szomszédból kiváló szomszéd? Mit kell, mit illik és mit szabad elvárni egy jó szomszédtól? Szerintem egy jó szomszéddal el lehet csevegni (felületesen!) apró dolgokról. Egy jó szomszéd figyelmes a mellette lakókhoz. Néha egy-egy finom falat, vagy egy csokor szép virág, olykor (nem túl gyakran!) egy csésze kávé […] Tovább
Ha az elmúlt egy hétben nem olvastam volna ezer meg egy cikket a “szabályok barátnőknek és feleségeknek a foci vb idejére” témakörben, akkor egyszer sem. Ezért ebbe most bele sem kezdek, főleg azért nem, mert ha valaki van a világon, aki abszolúte nem tudja magát tartani ezekhez a szabályokhoz, az én vagyok. Mert engem személy szerint […] Tovább
A holland társadalmi életben kiemelt jelentősége van a születésnapoknak. Persze mondhatnánk, hogy hol nem, de azt be kell vallanom, hogy ahogyan ezt a hollandok csinálják, annak tényleg igen komoly etikettje van és jaj annak, aki esetleg eltér ettől. Először is, a születésnap mindenkié. Én otthon inkább ahhoz szoktam, hogy az ember a születésnapját családdal, barátokkal […] Tovább
A Szöszi blogot ír… naja, Szöszi… Ma volt fodrásznál, befestették a haját, mert elfelejtette mondani, hogy csak színeztetne… Most meg egész este duzzog meg veri a fejét a falba. Mindegy, nekem Szöszi marad… Mondjuk a hajfestéses fiaskója után más jelzővel nem is nagyon tudom illetni… A Krapek azt mondja, tetszik neki. Szerintem csak azért, mert […] Tovább
Nem vagyok lakber blogger, valójában rettentő keveset konyítok a dologhoz. Fantáziám olykor a nulla farát éri, azt is max. alulról. Alig több, mint fél éve házat vettünk Pasival. Nem kastély, de számunkra a kacsalábon forgó palota maga. Nem túl nagy, bár határozottan hatalmas előrelépés, a másfél szobás, lakáshoz képest. Olyan igazi felnőtt lakás, ahol van […] Tovább
Mmmmmmmm. Hallom, már rányomtam. Háromnegyed hét. Nem hiszem el, hogy megint a raktárigazgató vérnyomását mértem egész éjszaka álmomban. Mit tudom én, miért. Biztos, mert mindig ordibál a telefonban. Nem, nem jó pasi. Ha szerinted én örülök annak, hogy egész éjszaka egy pocakos, kopaszodó ötvenes pasi vérnyomását mérem, aki beszéd közben még köpköd is, akkor neked […] Tovább
Mondom, nálunk mindig történik valami! Vasárnap délutáni édeskettesünket, és a karácsonyi készülődést például egy igen szokatlan jelenet zavarta meg. Az úgy volt, hogy Pasi “kimenőt kapott” és elment mulatni országos jóbarátjával. Éjszakára náluk is maradt, mert – mit szépítsük a dolgot – ők ilyenkor nem Bambival szoktak koccintani. A lelkére kötöttem, hogy csak óvatosan duhajkodjanak […] Tovább
Már nagyon régen meséltem Dirksnéről. Nem is volt igazán miről, amióta ismét dolgozunk, hétköznap szinte alig vagyunk itthon úgy, hogy még belefussunk, hétvégen pedig látogatói egymásnak adják a kilincset. Hétvégente átkiabál néha a kerítés felett, amikor hallja, hogy éppen a kertben ügyködünk. Hogy vagyunk, mi újság, egyszer kávéznunk kellene… Egyszer kellene. Ezzel tartozunk még neki. […] Tovább
