Kertvárosi etikett
Már nagyon régen meséltem Dirksnéről. Nem is volt igazán miről, amióta ismét dolgozunk, hétköznap szinte alig vagyunk itthon úgy, hogy még belefussunk, hétvégen pedig látogatói egymásnak adják a kilincset. Hétvégente átkiabál néha a kerítés felett, amikor hallja, hogy éppen a kertben ügyködünk. Hogy vagyunk, mi újság, egyszer kávéznunk kellene… Egyszer kellene. Ezzel tartozunk még neki. […] Tovább
