Ülünk reggel az autóban ketten. Én értelemszerűen a volán mögött, Misha pedig hátul a hordozóban. Vettünk egy tükröt, hogy lássuk, mit csinál. Azelőtt mindig csak reméltük, hogy minden rendben van vele. Ha az apja is jött velünk valahova, az egyikünk (nyilván, aki éppen nem vezetett) hátrafényképezett, hogy lássuk, alszik-e, vagy ha nem, mit eszik éppen […] Tovább

Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan eljön ez, hogy az az egy hónap anyukámmal ilyen veszettül gyorsan fog eltelni. Több, mint 1 hónapig volt itt anyukám, több, mint egy hónapja dolgozok megint és jó egy hónappal ezelőtt még azt gondoltam, miénk a világ minden ideje. Október 30-án, amikor anyukámért a reptérre mentünk, még úgy voltam, […] Tovább

Számunkra, akik a GYES kultúrában nevelkedtünk, ez szinte elképzelhetetlen, igaz? Mert milyen anya az olyan, aki képes otthon, vagy bölcsiben hagyni az alig 3 hónapos gyerekét azért, hogy inkább a munkatársaival töltse a napjai nagy részét, mint a saját gyerekével? Mert egy gyereknek minimum 1, de inkább 3 éves koráig az anyja mellett a helye. […] Tovább

Sok dologban nem vagyok már olyan görcsös babaszempontból, mint az elején voltam, ami által – magam sem hittem volna, ha nem a saját bőrömön tapasztalom – sokkal jobban tudom élvezni a Mishával töltött időt. Nem szorongok már az alvástól, hogy pontosan X óránként legalább Y percet aludjon és Z óránként kapjon enni. Majd ő tudja, mikor […] Tovább

Ülök a majmos szőnyeg mellett és nézem, ahogy alszik. Kimerítette a sok nézelődés és nyűgös lett. Itt kellett őriznem, mert, ha csak egy lépésnyi távolságra voltam tőle, már sírt. Minden ébredés után kb. másfél órával jön el ez a pont. Most pedig alszik végre. Én meg csak ülök és nézem őt, aki belőlünk lett. Akinek […] Tovább

Egy barátnőm, aki maga is kisbabát vár kérdezte nemrég, hogy mi változott meg az életünkben Misha óta. A kérdés teljesen jogos, én mégis inkább abból az irányból válaszolnám ezt meg, hogy mi nem változott. Hogy miért? Mert arra egyszerűbb választ adni: a lakcímünk. Ezen kívül azt hiszem, semmi nem maradt a régi. Azért igyekszem összeszedni […] Tovább

Nem féltem a szüléstől. Egyáltalán. Volt egy sziklaszilárd elképzelésem arról, hogy nekem könnyű, bonyodalmaktól mentes szülésem lesz, ami után Pasi úgy tekint majd rám, mint valami háborús hősre, valakire, aki megcsinálta a lehetetlent. Úgy képzeltem, teljesen természetesen fogok szülni, bármilyen mesterségesség alkalmazása nélkül: nálam ne repesszenek burkot, nekem nem kell oxitocin, se epidurális érzéstelenítés, nem […] Tovább

Azt hiszem, kezdem felfogni, hogy az életünk nem a régi már és valószínűleg nem is lesz már az soha. Ez persze tiszta sor, ha az ember gyereket vállal, ezzel azért illik tisztában lennie. És valahol így volt ez velem is, csak azt hiszem, nem tudtam pontosan, hogy mi mindenben fog ez megnyilvánulni tulajdonképpen. Most sem […] Tovább