Meg sem merem nézni, mikor posztoltam utoljára. Jobb bizonyos dolgokat hagyni, én azt mondom. A fészbúkon jeleztem, hogy el vagyok havazva (mondjuk úgy, az életem 93%-ában el vagyok havazva, a többiben meg… próbálok aludni). Van család, munka, tanulás, és ha ez nem lenne elegendő, előléptünk a világ, na jó, azt talán nem, az ország, oké, talán […] Tovább

Nem beszéltem erről valami sokat eddig, mert nem nagyon tudtam hova tenni egy ideig a dolgot (mostanra talán mindketten túlvagyunk a nagy pofáraesések okozta sokkon), de azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, Pasi karrierje Papiként sem indult teljesen zökkenőmentesen. Nyilván senki sem születik álomszülőnek. Úgy, hogy esetleg van fogalma arról, hogy mit is jelent […] Tovább

Nem féltem a szüléstől. Egyáltalán. Volt egy sziklaszilárd elképzelésem arról, hogy nekem könnyű, bonyodalmaktól mentes szülésem lesz, ami után Pasi úgy tekint majd rám, mint valami háborús hősre, valakire, aki megcsinálta a lehetetlent. Úgy képzeltem, teljesen természetesen fogok szülni, bármilyen mesterségesség alkalmazása nélkül: nálam ne repesszenek burkot, nekem nem kell oxitocin, se epidurális érzéstelenítés, nem […] Tovább

Azt hiszem, kezdem felfogni, hogy az életünk nem a régi már és valószínűleg nem is lesz már az soha. Ez persze tiszta sor, ha az ember gyereket vállal, ezzel azért illik tisztában lennie. És valahol így volt ez velem is, csak azt hiszem, nem tudtam pontosan, hogy mi mindenben fog ez megnyilvánulni tulajdonképpen. Most sem […] Tovább

Egy várandósságban az a szép, hogy nemcsak a gyerek fejlődik ki benne, hónapok kőkemény munkájával a nulláról indulva, hanem az ő szülei is. Egy anya fejlődéséről már többször írtam. Ez az utazás nagyjából azzal egy időben kezdődik, hogy az ember lánya megérzi, valami más, mint azelőtt volt. Onnantól kezdve viszont megállíthatatlanul kezd robogni a mozdony, […] Tovább

Azt mondják, hogy terhesség alatt elszenilisedik az ember. Leginkább az anyukák, de talán mindenki egy kicsit körülöttük – gondolok itt ugye Pasira, aki saját elmondása szerint már képtelen a munkájára koncentrálni, pláne, amióta rájött, hogy már csak két hét van a papírforma szerint. Bár úgy az igazságos, ha beismerem, esetünkben inkább én lettem kevésbé beszámítható […] Tovább

Az utóbbi időben több irányból láttam megjegyzéseket a “terhes” és “terhesség” szavak használata kapcsán mind saját bejegyzések, mind mások által, a témában írott cikkek alatt. Tudtam, hogy amint én is a babavárásról kezdek írni és különböző szavakat használni, azonnal rám repülnek majd az érzékeny lelkű ellenzékiek és rögtön ki is kiáltanak majd szaranyává, akinek az […] Tovább

Az elmúlt fél évben egy igen hosszú utat tettem meg. Befelé, a magam irányába. Hosszú és rögös az út és tudom, hogy ez még csak a kezdet és ennél csak sokkal durvább lesz, mert hamarosan nem csak én leszek már meg Pasi, hanem Ziggy is, akit el kell látni, úgy, ahogy az neki a legjobb. […] Tovább

Nem tartom magam a klasszikus(an jó) kismamának. Nem beszélek magamról és magzatomról állandóan többes szám első személyben például. Sőt, ha valaki azt kérdezi tőlem “hogy vagytok?”, először mindig azt hiszem, hogy rólam és Pasiról érdeklődik, majd amikor már ciki, hogy még mindig néz rám az illető, mint borjú az újkapura, miután töviről hegyire kielemeztem, hogy […] Tovább

Az a helyzet, hogy gyermeket várni az egyik legszebb, legfelkavaróbb, legzavarosabb, legcsodálatosabb, legnehezebb dolog, amivel valaha találkoztam. Mert ugye sokan mondják, hogy nem könnyű, de kérem, azt senki nem mondta, hogy ilyen nehéz is tud lenni ez! Most nem is arról beszélek, hogy eleinte (sőt, gondolom, majd később is) az ember ki van téve mindenféle – […] Tovább