Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan eljön ez, hogy az az egy hónap anyukámmal ilyen veszettül gyorsan fog eltelni. Több, mint 1 hónapig volt itt anyukám, több, mint egy hónapja dolgozok megint és jó egy hónappal ezelőtt még azt gondoltam, miénk a világ minden ideje. Október 30-án, amikor anyukámért a reptérre mentünk, még úgy voltam, […] Tovább

Számunkra, akik a GYES kultúrában nevelkedtünk, ez szinte elképzelhetetlen, igaz? Mert milyen anya az olyan, aki képes otthon, vagy bölcsiben hagyni az alig 3 hónapos gyerekét azért, hogy inkább a munkatársaival töltse a napjai nagy részét, mint a saját gyerekével? Mert egy gyereknek minimum 1, de inkább 3 éves koráig az anyja mellett a helye. […] Tovább

Sok dologban nem vagyok már olyan görcsös babaszempontból, mint az elején voltam, ami által – magam sem hittem volna, ha nem a saját bőrömön tapasztalom – sokkal jobban tudom élvezni a Mishával töltött időt. Nem szorongok már az alvástól, hogy pontosan X óránként legalább Y percet aludjon és Z óránként kapjon enni. Majd ő tudja, mikor […] Tovább

Valamiért mindig az volt az érzésem, hogy nekem fiaim lesznek. Kettő. Az utóbbi időben annyi lány született körülöttem, hogy hirtelen elbizonytalanodtam meg nem született (és fogant) gyerekeim nemét illetően. Lányneveink már vannak. Sőt, ha arról beszélgetünk, milyen is lesz majd az, amikor gyerekzsivajtól hangos a házunk, Pasi mindig nevén említi a lányunkat. Ja, mert ő […] Tovább