Sok dologban nem vagyok már olyan görcsös babaszempontból, mint az elején voltam, ami által – magam sem hittem volna, ha nem a saját bőrömön tapasztalom – sokkal jobban tudom élvezni a Mishával töltött időt. Nem szorongok már az alvástól, hogy pontosan X óránként legalább Y percet aludjon és Z óránként kapjon enni. Majd ő tudja, mikor […] Tovább

Ülök a majmos szőnyeg mellett és nézem, ahogy alszik. Kimerítette a sok nézelődés és nyűgös lett. Itt kellett őriznem, mert, ha csak egy lépésnyi távolságra voltam tőle, már sírt. Minden ébredés után kb. másfél órával jön el ez a pont. Most pedig alszik végre. Én meg csak ülök és nézem őt, aki belőlünk lett. Akinek […] Tovább

Egy barátnőm, aki maga is kisbabát vár kérdezte nemrég, hogy mi változott meg az életünkben Misha óta. A kérdés teljesen jogos, én mégis inkább abból az irányból válaszolnám ezt meg, hogy mi nem változott. Hogy miért? Mert arra egyszerűbb választ adni: a lakcímünk. Ezen kívül azt hiszem, semmi nem maradt a régi. Azért igyekszem összeszedni […] Tovább

Nem féltem a szüléstől. Egyáltalán. Volt egy sziklaszilárd elképzelésem arról, hogy nekem könnyű, bonyodalmaktól mentes szülésem lesz, ami után Pasi úgy tekint majd rám, mint valami háborús hősre, valakire, aki megcsinálta a lehetetlent. Úgy képzeltem, teljesen természetesen fogok szülni, bármilyen mesterségesség alkalmazása nélkül: nálam ne repesszenek burkot, nekem nem kell oxitocin, se epidurális érzéstelenítés, nem […] Tovább

Vicces, hogy amíg az ember várandósan álmodozik arról, milyen lesz majd, amikor végre megérkezik az utód, mindent olyan rohadt biztosan tud: hogyan fogja nevelni a gyerekét, mit enged meg neki, mit magának és mit a környezetének. Amikor Mishát vártuk, volt egy szilárd elképzelésem arról, hogy milyen szülők leszünk. Úgy képzeltem, az egész stílusunkra egyetlen szó […] Tovább

Azt hiszem, kezdem felfogni, hogy az életünk nem a régi már és valószínűleg nem is lesz már az soha. Ez persze tiszta sor, ha az ember gyereket vállal, ezzel azért illik tisztában lennie. És valahol így volt ez velem is, csak azt hiszem, nem tudtam pontosan, hogy mi mindenben fog ez megnyilvánulni tulajdonképpen. Most sem […] Tovább

Bizonyára mindenkinek megvannak azok a jelenetek amerikai filmekből, amikor anyuka éppen őrült vajúdásban van a kórházi ágyon, apuka pedig – gondolván ezzel segít neki – a háttérben fújtat, diktálva a légzés tempóját, segítve anyukának visszatalálni a nyugalomra, miközben anyuka megpróbál maga is ráhangolódni az apuka által diktált légzésére. Vagy jól orrba rúgja apukát, mondván, ne […] Tovább

Egy várandósságban az a szép, hogy nemcsak a gyerek fejlődik ki benne, hónapok kőkemény munkájával a nulláról indulva, hanem az ő szülei is. Egy anya fejlődéséről már többször írtam. Ez az utazás nagyjából azzal egy időben kezdődik, hogy az ember lánya megérzi, valami más, mint azelőtt volt. Onnantól kezdve viszont megállíthatatlanul kezd robogni a mozdony, […] Tovább

Azt mondják, hogy terhesség alatt elszenilisedik az ember. Leginkább az anyukák, de talán mindenki egy kicsit körülöttük – gondolok itt ugye Pasira, aki saját elmondása szerint már képtelen a munkájára koncentrálni, pláne, amióta rájött, hogy már csak két hét van a papírforma szerint. Bár úgy az igazságos, ha beismerem, esetünkben inkább én lettem kevésbé beszámítható […] Tovább

Az elmúlt napokban egy videóval több különböző fórumon is találkoztam. Mégpedig egy videóval, férfiakról, akik akkor tudják meg, hogy apukák lesznek. Ez egy reklámfilm, apák napja alkalmából készült. Szerintem szuper látni, ahogy örülnek ezek a nagy gyerekek a kisebb gyerekek érkezésének (holott valószínűleg még fel sem fogják, mi vár rájuk… én abban a pillanatban tuti […] Tovább