…amikor rájössz, hogy baromságot mondtál, vagy véletlenül rányitottál valakire a fürdőszobában, vagy rossz embernek küldtél el egy e-mailt (lehetőség szerint annak, akiről némi rosszindulattal pletykáltál is benne), vagy, hogy vécéről jövet betűrted a szoknyádat is a bugyidba (ez valós eseményeken alapuló megállapítás, mentségemre legyen mondva, hogy kábé 8 éves voltam, de az élmény a mai […] Tovább
A holland társadalmi életben kiemelt jelentősége van a születésnapoknak. Persze mondhatnánk, hogy hol nem, de azt be kell vallanom, hogy ahogyan ezt a hollandok csinálják, annak tényleg igen komoly etikettje van és jaj annak, aki esetleg eltér ettől. Először is, a születésnap mindenkié. Én otthon inkább ahhoz szoktam, hogy az ember a születésnapját családdal, barátokkal […] Tovább
Van itt, a holland tévében egy társkereső műsor. Most mondhatnám, hogy engem aztán tényleg nem lep már meg semmi, de nem mondom, mert, amikor azt hiszem, hogy nincs már a világon semmi, amivel überelni lehetne egy-egy valóságshow színvonalát (természetesen negatív irányba), valamilyen elvetemült producernek mégis sikerül annyi éjszakát átforgolódnia álmatlanul, hogy kisüljön belőle valami, ami […] Tovább
Szerencsés vagyok. Azért, mert engem nem a pénztelenség kényszerített arra, hogy Hollandiába költözzek. Én ezt akartam. Attól a pillanattól fogva, hogy becsukódott mögöttem a főiskola kisbuszának az ajtaja, ami egy kínkeserves, madjnem 24 órás út után a holland főiskola előtt szép sorjában kitett bennünket. Akkor még nem tudtam, hogy itt fogok letelepedni, mint ahogyan azt […] Tovább
A Szöszi blogot ír… naja, Szöszi… Ma volt fodrásznál, befestették a haját, mert elfelejtette mondani, hogy csak színeztetne… Most meg egész este duzzog meg veri a fejét a falba. Mindegy, nekem Szöszi marad… Mondjuk a hajfestéses fiaskója után más jelzővel nem is nagyon tudom illetni… A Krapek azt mondja, tetszik neki. Szerintem csak azért, mert […] Tovább
Nem vagyok lakber blogger, valójában rettentő keveset konyítok a dologhoz. Fantáziám olykor a nulla farát éri, azt is max. alulról. Alig több, mint fél éve házat vettünk Pasival. Nem kastély, de számunkra a kacsalábon forgó palota maga. Nem túl nagy, bár határozottan hatalmas előrelépés, a másfél szobás, lakáshoz képest. Olyan igazi felnőtt lakás, ahol van […] Tovább
Legutóbb ígértem, hogy elmesélem majd, hogyan utaztam Informatikus Kolléga kanárisárga sportautójában. Az a bizonyos Porsche egyébként már egy fogalom cégen belül. Amikor Informatikus Kolléga lecserélte az előző, kimondottan nem sokkoló autóját (egy Minit) erre a bizonyos kanárisárga Porschére, volt ám felfordulás a cégnél! A vélemények megoszlottak. Volt, aki teljesen el volt ájulva attól, hogy egy ilyen […] Tovább
Sokáig motoszkált a fejemben, hogy az, ahogyan nálunk zajlanak a ház körüli tevékenységek, határozottan emlékeztet valamire. Csak nem tudtam rájönni arra, hogy pontosan mire is. Ott van például a konyhaprojekt: Pasinak nem tetszik a régi munkalap. Jó, ami azt illetni, valóban kicsit régimódi darab, de nekem nem ez lenne az első számú, azonnal kivitelezendő ház […] Tovább
Múlt héten céges tréningen voltam. Vasárnap estétől péntek délutánig. A kerekerdő közepén, a civilizált világtól távol, oké, egy konferenciaközpontban, bár ez az időbeosztásunk szempontjából nem volt lényeges, akár egy tornateremben is elhelyezhettek volna bennünket (én a magam részéről egy sarokba beállítva is simán tudtam volna aludni egy-egy hosszabb nap végén…). Elég húzós volt, reggeltől estig […] Tovább
Az illúzió Nem olyan rég épp egy csütörtöki estéről baktattunk haza Judit barátnőmmel és a sarkon, ahol elválnak útjaink, szokásunkhoz híven, leálltunk trécselni még egy jó időre. Nem tudom, mi ez a nőknél, de képesek vagyunk például egy együtt töltött nap után még órákat telefonálni egymással, vagy, mint mi azt tenni szoktuk, még legalább egy […] Tovább
