Fapiacról kertvárosba

Így sportolunk mi

Meg sem merem nézni, mikor posztoltam utoljára. Jobb bizonyos dolgokat hagyni, én azt mondom. A fészbúkon jeleztem, hogy el vagyok havazva (mondjuk úgy, az életem 93%-ában el vagyok havazva, a többiben meg… próbálok aludni). Van család, munka, tanulás, és ha ez nem lenne elegendő, előléptünk a világ, na jó, azt talán nem, az ország, oké, talán […] Tovább

Pasiból Papi

Nem beszéltem erről valami sokat eddig, mert nem nagyon tudtam hova tenni egy ideig a dolgot (mostanra talán mindketten túlvagyunk a nagy pofáraesések okozta sokkon), de azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, Pasi karrierje Papiként sem indult teljesen zökkenőmentesen. Nyilván senki sem születik álomszülőnek. Úgy, hogy esetleg van fogalma arról, hogy mit is jelent […] Tovább

Egy anya agya

Misha lassan 10 hónapos lesz, én meg közben szorgalmasan gyűjtöm a tapasztalatokat. Meg az ősz hajszálakat. Közben pedig rádöbbenek erre-arra. Úgy is mondhatnám, hogy az agybaj kerülget néha, de nem mondom, mert az úgy tűnhet, mintha panaszkodnék, holott egyszerűen csak arról van szó, hogy néha kevésnek érzem magam – agyban – a feladathoz. Temérdek dolog […] Tovább

Autóban

Ülünk reggel az autóban ketten. Én értelemszerűen a volán mögött, Misha pedig hátul a hordozóban. Vettünk egy tükröt, hogy lássuk, mit csinál. Azelőtt mindig csak reméltük, hogy minden rendben van vele. Ha az apja is jött velünk valahova, az egyikünk (nyilván, aki éppen nem vezetett) hátrafényképezett, hogy lássuk, alszik-e, vagy ha nem, mit eszik éppen […] Tovább

Így rohanunk mi - avagy új életünk egy átlagos hete

Misha már elmúlt hat hónapos, én pedig 3 hónapja dolgozom újra. Gyakran kérdezitek, hogy megszoktam-e már a helyzetet, hogy hogyan oldjuk meg a dolgot, hogy bírom-e, de ami talán legtöbbeteket érdekel, elfogadtam-e már azt, hogy ilyen hamar lettem dolgozó anyuka. 3 hónappal ezelőtt nem tudtam abbahagyni a bőgést, ha arra gondoltam, hogy másokra és/ vagy […] Tovább

Aranyköpések Misha bölcsijéből

Az összes aggodalmam ellenére kiderült (természetesen), hogy Misha tökjó bölcsibe jár. Aranyosak a jüfik (így hívják ugye a bölcsis gondozó “néniket” – mellesleg egytől egyig fiatalabbak nálam…), szerveznek a gyerekeknek mindenféle programot, lehet úszni járni meg zene- és táncórára, az olyan piciknek meg, mint Misha, van pl. babatorna. Mindemellett pedig nemrégiben még egy egy kávéautomatát […] Tovább

Lehull a lepel - Dirksné kiléte sem titok többé

Dirksné olyan a blogon, mint Columbo felesége. Mindig szó van róla, de soha nem látta még senki.   Pasi és immár Misha mellett természetesen ő a legnépszerűbb szereplője történeteimnek. És mivel mindig beszélek róla, de még soha nem mutattam meg, ma végre lehull a lepel! Mindenki, aki valaha is tudni szerette volna, hogy hogy is […] Tovább

Újévi fogadalmak

Most kezdhetném azzal, hogy 2015 egy nagyon különleges év volt, mert az volt, de nem lenne igazságos 2014-gyel szemben, ami szintén egy igen különleges év volt, csak nem emlékeztem meg róla, mert éppen mással voltam elfoglalva. Úgy igazságos hát, ha azt mondom, 2014 és 2015 életem évei voltak: 30 lettem, megkérték a kezemet, férjhez mentem, […] Tovább

Bölcsi blues

Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan eljön ez, hogy az az egy hónap anyukámmal ilyen veszettül gyorsan fog eltelni. Több, mint 1 hónapig volt itt anyukám, több, mint egy hónapja dolgozok megint és jó egy hónappal ezelőtt még azt gondoltam, miénk a világ minden ideje. Október 30-án, amikor anyukámért a reptérre mentünk, még úgy voltam, […] Tovább

3 hónappal szülés után dolgozni?

Számunkra, akik a GYES kultúrában nevelkedtünk, ez szinte elképzelhetetlen, igaz? Mert milyen anya az olyan, aki képes otthon, vagy bölcsiben hagyni az alig 3 hónapos gyerekét azért, hogy inkább a munkatársaival töltse a napjai nagy részét, mint a saját gyerekével? Mert egy gyereknek minimum 1, de inkább 3 éves koráig az anyja mellett a helye. […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!