Igen, ez a bejegyzés a pénteki “legendás” holland-magyarról fog szólni. Nem célom bírálni a magyar válogatottat, milyen alapon tehetném? Nem értek a focihoz, nézni is csak a válogatott meccseket szeretem. Úgy általában, nem kifejezetten a magyar válogatottét. Nem fogom megmondani a tutit, és ítélkezni az amúgy is porig alázott magyar válogatott felett. Nem reméltem, hogy […] Tovább
A Facebookon már ígértem, hogy a pénteki holland-magyar VB selejtező tiszteletére (ahol magam is megjelenek majd Pasival) sporthetet tartok. Leginkább ott, de ezennel a blogon is. Úgy döntöttem, elmesélem, hogy miért szeretek futni – nagyvonalakban. Először is, miért kezdtem el futni? Egész életemben sportol(gat)tam. Nem voltam élsportoló, mindenfélét kipróbáltam, egyikben sem voltam különösebben tehetséges. Nem […] Tovább
A kapcsolatom Pasival teljesen boldog, kiegyensúlyozott, nincsen mardosódás, nincsen veszekedés, nincsen ajtócsapkodás, nincsen féltékenység. Semmiféle féltékenység. Az ő részéről legalább is. Én sem vagyok kimondottan féltékeny típus, és úgy érzem, nincs is okom féltékenykedésre. Mivel csak pasikkal dolgozik együtt, illetve a női munkatársak nem kifejezetten az ő célcsoportja, a mindennapok miatt abszolút semmi okom nincs […] Tovább
Ha érdekel, mi újság a Fapiacon, de nem érkezik új poszt, előfordulhat, hogy a facebook.com/Fapiacblog oldalon adok hírt magamról, Pasiról az életünkről, csak nincs időm igazán minősegit alkotni itt, a Cafeblogon. Tervben van például egy beszámoló a jövő pénteki, cseppet sem barátságos holland-magyar meccsről, amire Pasi a kemény mag legkeményebb közepébe vásárolt jegyet. En először […] Tovább
Arról már meséltem, hogy Pasi nem az a tipikus informatikus alkat. Sőt, ő nem csak, hogy csak úgy ellötyög, összecsomósodik egy sarokban okostelefonját nyomkodva. Ő (ahogy előszeretettel nevezi magát) egy igazi partyállat, minden buli mozgatórugója. Mindenki rém szórakoztató jelenségnek tartja, és benne az a jó, hogy nem csak a saját, jól ismert társaságával tudja magát […] Tovább
Két hónapig alig voltunk kaphatóak bármiféle társas tevékenységre házon kívül (nálunk persze zajlott az élet, valaki mindig jött látogatóba, valahogy mindig spontán sütögetésbe és hajnalig tartó kertben ücsörgésbe torkollottak ezek a látogatások, ami által gondolom jelentősen csökkenőben volt a népszerűségi indexünk újdönsült szomszédaink körében). Miután tényleg kezdjük elhinni, hogy álmunk valóra vált és már munkából […] Tovább
Most, hogy úgy tűnik, beköszöntött az esős évszak, az influenzajárvány lesből várja, hogy lecsaphasson, elgondolkodtam, hogy milyen szép pár hetet tölthettünk a szabi alatt új házunkban, amikor nap közben még kivilágosodott, nem szakadt az eső egész nap, nem kellett jégeralsót húzni, mitöbb, még a kertbe is ki lehetett ülni. Most az ember azt sem tudja, […] Tovább
A múltkori állásinterjú (nehezen tudom elengedni a dolgot) kapcsán sokat gondolkodtam jelenlegi helyzetemről, arról, hogy mennyi mindenen mentem már keresztül itt és, hogy mennyi megpróbáltatáson tettem túl magam – kisebb-nagyobb traumákkal megküzdve. Leginkább viszont a cégen belül, végtelennek tűnő évek izzadságos munkájával kiharcolt helyemről, meg arról, hogy hogyan is telnek a mindennapjaim mint logisztikai szakember […] Tovább
Van itt a Kertvárosban, a szomszéd utcában egy kis francia (stílusú) bisztró. Mindig megnézegettük kívülről, hogy milyen hangulatos, van egy kis terasza és az étterem előtt – díszletként – mindig parkol egy helyes kis piros Citroen teherautó (szerintem a hatvanas évekből). Ha úgy tetszik, egy darabka Párizs a holland kertváros szívében, egészen pontosan 408,5 km-re […] Tovább
A katasztrofálisra sikerült állásinterjúm után egy dolog nyújtott csak némi vigaszt: a hétvégém hosszabb, mint egyébként és szombatra még programunk is volt, nem is akármilyen! Mi ugyanis egy szafariparkba voltunk hivatalosak! Akik a szafari szót olvasva felkapnák a fejüket és lázasan kezdenének kutakodni előző bejegyzéseim között, ahol esetleg azt ecsetelem, hogyan költöztem Pasival hirtelen felindulásból […] Tovább
